Boldog vagy a párkapcsolatodban/házasságodban?

Fiatal lehetsz még, és talán anyagiak szempontjából is szerencsés. Szerintem így könnyebb nem félni az egyedülléttől. Meg úgy is, ha tudod, hogy amikor majd már vágyni fogsz rá, akkor jó eséllyel találni fogsz.

Teljesen más, amikor ott vagy bőven 30-as vagy 40-esként, sosem találtál könnyen, de időközben már el is fogytak a korban passzoló, vonzó és normális egyedülállók, olyan a munkád, amit egyedül nem tudsz összeegyeztetni az egy vagy több gyereked "logisztikájával", cserébe még nem is fizet úgy, hogy kényelmesen boldoguljatok belőle, a hitelre nagy nehezen vett közös ingatlannal kezdeni kell valamit, amiből sok esetben mindkét fél szarul jön ki stb.

Én egyébként lényegében 10 éve egyedülálló vagyok, már 30-as, valószínűleg így is maradok, és csak a családi hátteremnek köszönhetem, hogy viszonylag könnyű. Így én sem alkuszom meg, mert nincs kényszerítő körülmény, rendkívül szerencsés vagyok. De teljesen meg tudok érteni mindenkit, aki igen.

Szerintem nem kéne más emberekkel foglalkozni. Inkább magaddal kéne.

Te nem tudod mi zajlik otthon a 4 fal között, azt se micsoda/kicsoda miatt maradnak együtt. Lehet nekik tök megfelelő a helyzet.

Ha most 1 éves a gyerek, és te már 5 hónapja egyedül vagy, akkor ezek szerint szülés után fél évvel már szétmentetek?

A gyerekvállalás előtt meg minden tökéletes volt, és az égvilágon semmi jel nem utalt arra, hogy a kapcsolat egy szar és nem érdemes gyereket vállalni?

Komolyan nem értem.