Meddig lehet kitartani egy párkapcsolatban a gyerek érdekében?

Borzasztóan érzem magam, aludni sem tudok már lassan. Minden olyan tökéletes volt, amíg meg nem született a gyerekünk másfél éve. Azóta a párom teljesen kifordult magából. Én vagyok a nő.

Folyamatosan visszautasítja a közeledésemet, már november óta nem is feküdtünk le, mert belefáradtam a rengeteg visszautasításba. Amikor ezt szóvá teszem, akkor mindig ugyan úgy reagál és elkezdi felsorolni, hogy nem teljesülnek a feltételei (hogy ne legyen fáradt, aludjon a gyerek stb). De ő mindig fáradt amikor hozzáérek. Majd hozzáteszi, hogy de ő attól nagyon szeret, csak neki nincs kedve ( és gondolom az, hogy nekem meg lenne, az hidegen hagyja). Egyéb dolgok is vannak, amik miatt összeveszünk (pl. tegnap délelőtt (11óra) felöltöztettem szépen a gyereket és mondtam, hogy vigye ki egy kicsit, míg én is felöltözök és reggelizek. 10 perc volt mindennel együtt. Mire kinyitom az ajtót, már látom az arcán, hogy mérges és szóvá is tette, hogy miért nem elég 1 perc, miért 10 percig tartott. Ezalatt ő természetesen beleengedte a gyereket a sárba és öltöztethettem újra.

Tegnapelőtt pedig pakoltam a bevásárlókocsiból a dolgokat, mire hangosan mondja, hogy ha így meg úgy pakolok, akkor ideges lesz. Mások is hallhatták.

Mégis úgy hozza le, hogy én vagyok a bipoláris meg én változtam meg. Holott egyszerűen már a tűréshatáromon vagyok. A múltkor én is beszóltam neki, mert náthás volt, van itthon orrcsepp és minden egyéb dolog, ő viszont elutasította, hogy nem fog használni. Annyira horkolt, hogy sem a gyerek, sem én nem tudtunk aludni. Mérgemben rákiáltottam, hogy csepegtess már a k.urva orrodba. Ez akkora nagy sértés volt neki, hogy napok óta csak ezt hajtogatja, hogy én milyen csúnyán beszéltem vele.

Néha már a fogaimat szorítom, de úgy érzem nem bírom. Viszont a kisfiúnk nagyon apás, nem bírnám, hogy én miattam ne láthassa minden nap az apját.