Létezik olyan, hogy valaki tudatosan elnyomja az érzéseit? Vagy ez csak kamu?

ez nem feltétlen működik ilyen egyszerűen.

én is elszoktam "nyomni" az érzéseimet, de akkor azokat bizony nincs az az isten aki előszedi még egyszer.

mert mielőtt elásom őket átalakítom valami mássá.

a szerelem, szeretet, kötédés, stb akkora érzések, hogy nem lehet csak úgy elásni.

ha el lehetne akkor oké, elő is lehetne venni bármikor,

de nem lehet.

előtte át kell alakítani valami mássá.

ha az átalakítás nem megy akkor az elnyomás/elásás szinte lehetetlen.

nálam ez így működik.

22/f

remélem érthető mire célzok:O

El lehet nyomni, csak nehéz és könnyen előjön újból.

Az én négy éves párkapcsolatom során többször előfordult már, hogy bele-beleszeretgettem lányokba, de nem akartam félrelépni, szakítani meg végképp nem, úgyhogy inkább elnyomtam. Ha nem találkozik az illetővel az ember, akkor egész jól el lehet fojtani. Akkor viszont szinte lehetetlen, ha nap mint nap látja. Akkor max a reakciókat lehet elnyomni.

Tapasztalat.

hát úgy próbálom kivitelezni, hogy keresek valami idegesítőt az illetőben. lehetőleg minél többet annál jobb.

majd azokat "felfújom", a jó tulajdonságokat és élményeket pedig "elfelejtem" és ettől "megutálom" az illetőt..

aztán idővel az elásott utálat átalakul *közönnyé*.

(azt hiszem ez az a szó amit keresek. tudod az az érzés amikor már nem érdekel, hogy az illető mit csinál vagy mond. hidegen vagy a dolog.)

nálam valahogy így működik.. nem egyszerű szavakba leírni:) és nem állítom, hogy ez a módszer normális, átlagos vagy követendő. csak leírtam, hogy nekem ez így megy valahogy..

22/f