Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ha a párommal kapcsolatban túl erős bizonytalanságot érzek, akkor fel kellene adnom?
Úgy látom, ő jól érzi magát.
Én viszont azt érzem sokkal magasabb szintű jelekre vágyom elköteleződést illetően. Bennem van a hiba, hogy ilyesmibe vergődöm, más nő, aki tudja mit akar, és nem kapja meg, látja hogy a másik nem tudja megadni, bizonytalan, tuti kilép.
Sok-sok hibám van, ami miatt valószínűleg nem vagyok meggyőző egy igazán komoly kapcsolatot illetően. Úgy vélem ezek a dolgok túl nagy mèrföldkövek, mert szóba hozta őket.
Egyetemista vagyok, tehát nincs teljes állású keresetem. Új munkát kell keressek szeptemberől, még nem adtam be a jelentkezésem, mert sok volt az egyetemi teendő, de sokat kérdezi, mikor teszem meg, emiatt úgy vélem, neki ez kicsit nem fér bele, hogy ülök rajta. Nincs jogsim, 5x buktam, túl nagy csalódás volt ez nekem, nem akarom újrakezdeni, pedig látom, érzem, hogy kéne, de egyelőre nem akarom napirendi pontra tűzni. Ő is mondta, hogy megérti, de ez elég fontos azért a mai világban. Plusz ez részéről semleges, hogy a családi hátterem enyhén szólva picit gázos. Nem szívesen mutogatnám őket neki, utaltam rá, de azt mondta nem szükséges elmennünk ezért a szülővárosomba (3 hónaposak voltunk akkor).
Az ő családi háttere teljesen okés, mégsem mutat be a szüleinek, ez ad nekem bizonytalanságra okot. Közös jövőről nagyvonalakban sem említett soha semmit, bár az a helyzet, hogy ő elég laza és flegma alkat, cserébe nem valami rugalmas és én cseppet sem vagyok az a laza, optimista típus, aki ebben a bizonytalanságban sokáig elleszek.
Én már kérdezgettem arról, milyen félelmei vannak, miért is jó velem, mivel lehetne boldoggá tenni őt és semmilyen konkrét választ nem kaptam. :( Totál a sötétben tapogatózóm.
Tényleg, az alapján amit leírtam, úgy érzem többet tudok elmondani, milyen kifogásolni valója lehet velem kapcsolatban, mint amennyi dolgot igazán szerethet.
Én próbáltam őt megérteni a lassan 1 évünk alatt, elképzelni, mi járhat a fejében, mi fontos neki, mi nem, de nem tudtam meg eleget max. Csak sejtem, hogy ő most még túl laza és túl független, én nem látom hol kapcsolódhatna az életünk és leértékelem magam, mert mégis miféle biztonságot/bizalmat adhatok neki, amíg nincs is rendes munkám, rendes fizetéssel, meg tudom érteni, hogy ez egy dolgozó fèrfinak kényelmetlen, és hogy egy ilyen lányt be se mutatna otthon, mert semmit se raktam le az asztalra???
Tudom, hogy én sem tudom mi lehet a fejében, ha nem kérdezek rá, de nem tudom hogyan kellene asszertívan elbeszélgetni vele arról, hogy engem bánt, hogy nem kaptam semmilyem tipikus megerősítést, ami a legtöbb kapcsolatban megvan, nagyon hiányzik valami azt érzem.
Ő nagy gamer, úgy fogalmaznék egyenileg meg csapatban is szintet kell lépegetni apránként. Én úgy érzem most még nem vagyok elég magas szinten a szemében, de engem ez az érzés kicsinál...
válasza:Annyi szakítást írnak ki naponta, hogy már a szerver se bírja úgy látszik :(
Az a gond, hogy nekem nagyon erős tippem volt ez a "függőség" a leirtak alapján és mellesleg a legbaratsagosabb magyarazat a viselkedesere. Oke nyilvan eljar dolgozni es mellette még edzeni is , feltételezem heti 3x2-3órát , de ezt en is megcsinalom es mellette meg jut idom a nokre, a csaladra , a baratokra , a haverokra , meg az ezer mas dolgomra ami eppen aktualis. Nem kellemes, meg nem sokat alszok , de belefer. Es azt nem tudom, hogy ha nem a jatek miatt siet haza, akkor miert nem marad veled ejszaka es miert nem tolti veled az idejet ? Nameg amikor veled van akkor sincs ott fejben es siet mashova.
Eltudod esetleg mondani, hogy miket csinál még az idejében ? Mi az ami miatt nem jut rád idő ? Így még az is felmerul bennem, hogy van melletted valaki más is a kepben, akivel kieli magat . Ami esetleg magyarázza azt is, hogy miert nem mutat be a családjának. Persze azt mondta, hogy nem akarja hogy befogjanak teged is, de szerintem ez eleg gyerekes kifogas. 28 evesen mar nem kenyszerit az emberre senki sem munkát . Nyilvan nemet mondok es nem jopofizok ha ezer mas dolgom van es a parom megerti a helyzetemet. Amit ugye kifejtett , hogy tudja milyen kellemetlen.
A masik ami esetleg erdekes lehet az a szakitas . Hogy ő szakított-e , mielott osszejottetek ? Csak , mert ez az egesz dolog, hogy nem akarja , hogy az elete resze legyel es mindig megtartja a tavolsagot ez hasonlit egy szex kapcsolatra. De mint mondtad nincsen szex se. Viszont ha durva szakitason ment keresztul , akkor lehetseges, hogy csak felhasznal teged, hogy betoltson egy űrt.
A negyedik lehetoseg, hogy boldog ugy ahogyan most vagytok es te nem tudod elegge egyertelmuen elmondani neki a gondjaidat. Tegyuk fel, hogy a srac normalis es nem csal meg, nem megy felre es nem viszi tulzasba a jatekot sem. Ő dolgozik napi 8 orat, elmegy edzeni , elmegy hozzad, aztan hazamegy pihenni . Es neki eleg ennyi, mennek a napok, jol erzi magat, mert ott vagy neki es az o szemeben te is boldog vagy . Ilyenkor pedig ertheto ha nem sietteti a valtozast , a programokat , a nyaralast, stb...
Ez gyakori problema az en szememben, hogy a ferfiaknak nem kell nyaralas meg program , mi jol erezzuk magunkat barhol , meg eldoglunk napokig amig velunk van a baratnonk. Kozben meg hianyzik nektek hogy menjuk ide-oda, csinaljuk ezt meg azt es latjuk rajtatok hogy tul vagytok hajszolva, mint most te is, azt hinnenk nektek is csak egy jo hosszu pihenes kellne, de valojaban ezer helyre elmennetek , meg akkor is ha hulla faradtak vagytok. Es egyebkent nem ismerlek teged, de a kommentek alapja nagyon olyannak gondollak aki onmagaban gondolkodik es sokszor meg tul is gondolja a dolgokat es azt varja hogy a masik mikor oldja meg a problemat, mikor jon ra, mikor tesz vegre valamit. Kozben meg a srac lehet hogy fel sem fogja hogy bajban van. Foleg ha elso kapcsolata . Bár vannak olyanok akiken a 20. sem segit...
Csak másrészről ezt sem értem. Hogy videokat nezel es honapok ota szenvedsz es ezt ő nem látja , nem tudja ? Vagy hogy áll ehhez a dologhoz ? Ezeket valamennyire a tudtára adtad, hogy te azzal toltod az idődet, hogy a kapcsolatotokon segits ? Vagy hogy probalod megerteni miert rossz ? Mert ez olyasmi amirol jo lenne ha tudna.
De vannak olyan igenytelen idiota ferfiak akiknek egyszeruen nem valo baratno. Akikben annyi erzelmi intelligencia sincsen, hogy meg tudja mondani miert van veled vagy hogy megkerdezze miert sirsz esetleg.
A videokra egyebkent nem sokat tudok mondani. Ezt jelenti az ismerkedes. Akibe szerelmes leszel azzal kezdesz kapcsolatba, aki nem tudja elkepzelni veled a jovot az megy a kovetkezore. Es szerintem valahol még az ismerkeses fázisba esik ez az egy eves kapcsolat, foleg ha ilyen rideg.
En nagyon keveset tudok rolatok es azt is csak egy szemszogbol nezve , ugyhogy ezt neked kellene megbeszelni a baratoddal, hogy milegyen. Szerintem egy friss kapcsolatnak nem igy kellene kineznie. Tobb erzelmet taplaltam a komolytalan baratnőim iránt , mint a baratod irantad, azok alapjan amit leirtal. Ha tenyleg csak ennyit tud nyujtani akkor szerintem rendben van ha kulonváltok még most. Amig nincs a kepben megcsalás es amig nem loptatok el sok sok evet egymas idejebol. Aztan utána még az is lehet, hogy osszeszedi magat es rendbejon a kapcsolatotok. Erre is van pelda, ha nem is sok.
válasza:Ez a kérdés valójában nem a párkapcsolatodról szól. Ordít belőle a saját kegyetlenül rossz lelkiállapotod. Ez a Fókusz. Nem a párkapcsolatod. Az már csak következmény. De akkor kezdjük elölről.
Először is, a párod nem érzi, hogy Te vagy az, akiért lehozná a csillagokat az égről. Ez nyilvánvaló, hiába várod a jeleket, nem fog semmit megmozgatni érted. De nem is ő a szőke herceg fehér lovon - számodra sem! Fölösleges ebbe bármilyen energiát belefektetni.
Eközben neked az energiát, de az összeset, magadba kellene fektetni. Kellene, hogy legyen benned annyi alázat, hogy felismered, hogy neked nagyon rá kéne feküdni az önismereti munkára. A megtakarításodat nyugodtan belefektetheted abba, hogy összekapard magad.
Az, hogy embereken akarsz segíteni, egy kórkép. Egy menekülési útvonal azok számára, akik nagyon nagy bajban vannak lelkileg, de nem akarnak magukkal foglalkozni. Ők szokták igazán őszintén, igazán szívből érezni, hogy életünk célja, küldetése, igazi hivatásuk másokon segíteni! Ez egész egyszerűen egy pszichés tünet. Pontosan ezért van az, amit talán mintha írt is volna itt valaki, hogy általában azok mennek pszichológia szakra, akik a saját életükre keresik a válaszokat.
Le sem kell írnod azt, hogy a családod gáz. Ez egész egyszerűen következik abból, ahogy állsz az életben, ahogy kínlódsz a kapcsolatodban, és az egész lelkiállapotodból. Talán nem újdonság számodra, így, végzett pszichológusként, hogy a gyerekkori traumáidból jön az egész.
De félreértés ne essék, egy traumatizált ember is lehet pszichológus. Sőt igazán jó pszichológus is lehet. De csak miután eleget foglalkozott azzal, hogy feldolgozza a traumáit, hogy áttranszformálja az életét az életszeretet irányába. Tudunk olyan dolgokat tanítani, amiket mi még nem tudunk. Ez igaz. De ha mi nem szeretjük az életet, akkor a siker aláásva. Hiába bólogatsz mosolyogva.
A leghitelesebb és sokszor a legjobban is működő terapeuta az, aki KIJÖTT a traumáinak egy részéből és folyamatosan dolgozik a többin, akár szupervízió és saját egyéni terápia keretében. Az meg, aki úgy akarja feldolgoztatni a kliense traumáit, hogy ő maga szembe sem mer nézni a sajátjaival, na, az a röhejes kategória. De mondjuk ide sorolhatnánk azt is, akinek “nincsenek traumái”, csak hát ilyen ember nem igazán létezik.
Szóval a “még pszichológushoz is jártam” az nem “még”, mert semmi extrát nem tettél vele, de még a minimumot sem érted el, ahogy az az érzelmi állapotodból látszik.
De a fókusz az, hogy nem másokért, nem a pasidért, nem az egyetemi tanulmányaidért, nem a leendő klienseidért, hanem MAGADÉRT kell baromira nekilátnod annak, hogy kikapard magadat a szarból, amit senki nem fog megtenni helyetted. A pasid nem véletlenül nem támogató, pontosan azért, mert ezzel a lelkiállapottal egyszerűen determinálod magad a bántalmazó párkapcsolatokra. Valószínűleg a családodban gyerekként is ilyen elhanyagoló, kritizáló, nemvagyelégjó környezetben nőttél fel, ezért amíg ezt jó alaposan meg nem dolgozod önismereti módszerekkel, párkapcsolatokban is csak ezt fogod kapni. Még a szőke hercegtől is. Ezért én a helyedben nem álmodoznék pasiról addig, amíg be van kapcsolva a hülyemágnes! Az is csak elvonja a figyelmed a lényegről, mert itt is azon izélsz, hogy mit (nem)csinál a pasas, meg így a másik, úgy a másik, amikor a fókusz az még mindig te vagy. Ezt kellene felismerni. Nem is értem…
22-es elárulok most egy elég nagy problémát, ami miatt nem keresek pszichológust, de visszamegyek az államishoz, aki ingyen van, elfogadom, igazad van hogy jócskán van még mit dolgozni magamon. A megtakarításom nagy részét oda kellett adjam apának pár napja, mert nagyon nagy bajban van. Reszben emiatt is hagyta el anyukám, csak akkor meg nem tudtuk hogy ekkora a gáz.
Anyum most amúgy eljegyezték végre, 1 eve vannak együtt. :D
Így is mehet egy kapcsolat, az enyém a másik véglet, bár mi feleennyi idősek vagyunk.
Nem is remélem hogy ezt meg lehet menteni, de most végre a sarkamra akarok állni és őszintén elmondani, hogy mire vágyom és hogy látom rajta, hogy ő erre velem nem vágyik. És nem, ez tenyleg nem igazi szerelem, csak eddig sem volt más és nem is nagyon hiszem, hogy lesz.
Egy dologra büszke vagyok, az előző önismereti munkámnak hála végre lett egy kapcsolatom, megtudtam, hogy ez milyen dolog. Korábban nekem se volt, elképzelni se tudtam hogy kell elérni. Most màr vannak tippjeim, de jobb szűrő fog kelleni.
Meg persze némi szünet, be kéne fejezni a PhD-t. Csak túl hamar eljön a 30 és onnantól szerintem lehúzhatom a rollót. Szeretnék pozitìvan gondolkodni erről, de nem tudok.
válasza:Nem teljesen ertek egyet az utolso valaszoloval, bar nagyon jo dolgokat irtal es az a resz kulonosen tetszik, ahol leirtad , hogy nem mastol kell varni a boldogsagot es fontos, hogy onmagaban is rendben legyen a kerdezo. Ebbe már bukott bele nekem is kapcsolatom, hogy a párom mindent tolem vart es en rengeteg idot es energiat beleoltem a kapcsolatba, de sosem volt eleg. Ha nem voltam vele akkor unatkozott, szenvedett, nem haladt semmivel ...
De eppen ezert is mondanám azt, hogy nem szabad abbahagyni a parkeresest. 28 evesen mire rendbe teszi magat az ember az eveket vehet igenybe, arrol nem beszelve, hogy mindig van hova fejlodni . Ez nem olyan, hogy 2 ev aztan utana rendbe vagy egy eletre. Szoval tegyuk fel lesz 30 eves, nagyjabol boldogan elne szinglikent. Aztan jonne a parkereses. Honapok, evek mennenek el mikozben ujabb es ujabb ferfiakkal probalkozna, mellette biztos vagyok benne hogy visszaesne, mert mindenkit megvisel az ismerkedes. Nagyon undorito emberek vannak . Es a legrosszabb, hogy mindegy mennyire lesz rendbe magával, attol még a partnere ugyan ugy elronthatja az egesz kapcsolatot, akkor is ha mondjuk pont a kerdezo probal segiteni a parjanak. Lehet, hogy mindent jol csinal majd es teljesen rendben lesz lelkileg, de jon majd egy ferfi aki kihasznalja es eldobja. Utana akkor megint kezdheti elorol az onismeretet , a masok megismereset , a felejtest , a pszichologust ..
En inkabb azt az elvet vallom ( hasonlo helyzetemben es korban) , hogy minden nap tenni kell magadert , de a parkeresest nem szuneteltetem. Bár nőként talan mindegy is, vegulis a ferfiak mennek oda hozzad, szoval ha szunetelsz akkor is barmikor osszejohetsz valakivel .
A masik dolog, hogy ha talal egy normalis baratot akkor ő segíteni fog a felepulesben. Csak olyat válassz akit szeretsz is es nem hagyod ott utana. Meghat lassuk be a mostani srac az egeszseges embernek sem kellene.
Ezt nagyon szeretik ajanlani a pszichologusok, hogy szunetelj. De szerintem irreális luxus dolog evekig maganyosan tengodni, hogy majd egyszer keresel valakit. De volt baratnom aki megtette. Most 30 felett van mar par evvel es ugyan ugy gondja van az ismerkedessel . Az onismerete pedig szerinte rendbe lett teve a doki ota, de en nem ezt latom rajta. Folyamatosan hazudik maganak es ezzel a baratainak is, nekem is. Egyik rossz kapcsolatbol lep a masikba... es csak telnek az evek. 28 evesen szerintem meg eleg fiatal vagy es kár lenne elpazarolni.
Tegyel erte minden nap, hogy szeressd az eletet es az eleted . Rakd rendbe magadat es csináld a dolgaidat. De a szunetelessel nem ertek egyet. Bár a fent emlitett ismerosom is szunetelesen volt , mikozben folyamatosan ismerkedett... szoval ha a noknel ezt jelenti a szunet akkor nyugodtan :D Igazabol nem mintha a ferfiak nem mennenek oda udvarolni, csak mert te eldontotted hogy szunetelsz. Meg amire meg szoktam figyelni az az, hogy amikor csak hulladek nokkel talalkozok es az egyik álszentebb , mint a másik. Akkor is ugy kell hozzaallnod minden kapcsolathoz, hogy egy normalis ferfival ismerkedsz. Nem szabad egybol leirni es minden apro jelre elmenekulni. Sokat kell dolgozni egy kapcsolaton hogy osszecsiszolodjatok es ha mar az elejen a menekulesen gondolkozol akkor ez sosem fog megtortenni.
Pl. amit irtal még a legelejen a kerdesedben. Hogy sok mas normalis no elmenekulne az ilyen ferfiaktol, de te nem vagy eleg eros. Ez az en szememben szanalmas dolog a reszukrol . En egy kapcsolathoz mindig ugy allok neki, hogy nem erdekel ha gondja van a nonek vagy ha nem vagyunk egyformak. Akkor dolgozok rajta, hogy megoldjuk es ha kell akkor valtozok hozza en is, mert errol szol az egyutteles. En ketlem, hogy abbol barmi normalis es megbizhato kapcsolat kisul, amikor a nok szamoljak a red flageket meg a rossz dolgokat es elmenekulnek.
Nyilvan hallottam mar olyan eseteket amikor en is azt mondom, hogy egy hetig sem lettem volna vele , de az amit sokan muvelnek. Hogy talalnak egy-ket hibat aztan dobjak a parjukat, az szerintem nem vezet sehova. Kepzelem mit csinalnak majd amikor talalnak maguknak egy part a szazadik utan , egyutt lesznek 7 evig, ket gyerek , stb... aztan megerkezik eletuk elso gondja .
Az a baj, hogy negyvenes ismerőseim (nők boldog házasságban, őszintén adok az ő szavukra) szerint sem vagyunk eleg lelkesek a folytatáshoz/megmentéshez. Nem gondolkodunk közös jövőn, kis túlzással semmi közünk egymás életéhez. Persze találkozunk neha egymás barátaival, hazavisz autóval, ha ráér, de egyikünk se vonja be a másikat mindennapi tevékenységeibe. Még a közös bevásárlások is nyűgök voltak számára, pedig kb. 4 ilyen alkalom volt.
Én is egyetértek azzal, hogy a végtelenségig nem dolgozhatunk magunkon. Baràtnőmnek 7 pasija volt 7 év alatt, majd fél év szünet kellett neki, és társkeresőn talált egy olyan srácot akivel azonnal összecuccolt. Tudom, nem szabad másokhoz hasonlítanom magamat, de azt érzem ezek alapján láthatom azt, milyen dinamika tetszik, mivel tudok azonosulni, esetleg más hibájából tanulni (hát ez valóban nem igazán megy, amíg sajat magunk nem hibázunk). Tényleg annyit kerestem magam meg önbizalomhiányos voltam, hogy 27 évig egyedül voltam és csak olyanok talaltak meg, akikben nem láttam potenciált. A párom megfelelt bizonyos kritériumaimnak és valaki számára ő egy nagyon tökéletes partner lehet, de mi ketten úgy fest nem illünk össze.
Millió forgatókönyv van az 1 év alatt eljegyzés és a 10 év után is alig között, én csak annyira vágyom, hogy fél év után legyen annyira hivatalos a kapcsolat, hogy meg lehet beszélni a családi köröket, meg hogy mit is akarunk egymástól.
És igen, egyetértek, én sem raktam bele azt a kellő energiát, hogy mozgassam ezt a kapcsolatot, de ugyanakkor úgy vélem, nem csak az én dolgom megkérdezni, alakítani, hogy mire is vágyunk, mit akarunk a jövőben. Mert én sem vagyok gondolatolvasó és ő sosem volt velem őszinte a szándékait illetően.
Én megbecsültem azokat a Badoo randikat, ahol a pasi kerek-perec megmondta hogy nem keres komolyat, én meg eldönthettem hogy ezt akarom-e. A kedvencem az volt, aki azt mondta, hogy nem tudhatja hogy ez komoly lesz-e meg kell próbálni, de a legfontosabb első lépés a szex. Egy kólára se hívott meg, azt mondta a pénzes randi nem jár a nőknek. Szóval ja, próbálkoztam néhány nagyon fura alakkal én is, akik csak addig voltak jó fejek, amíg kicsikarták belőlem a randit.
A párom azért ennél több energiát tett ebbe, legalábbis az elején, aztán látványosan nem lett több ez a dolog.
válasza:Nos, én meg 45 évesen azt mondom, hogy… tinédzserként azt gondoltam, nagy családom lesz, huszonéveimben szülni fogok, szuper párkapcsolatom lesz stb. Végül 40+ évesen szültem egy szar kapcsolatba, két évvel később kénytelen voltam beadni a válókeresetet.
Ha ma, 28 évesen valamit máshogy csinálnék, az az, hogy miután lement életem első 3 párkapcsolata eddig, tojnék a társkeresésre, ráfeküdnék az önismeretre ezerrel. Mert sajnos az a tendencia, hogy anélkül (ezt magam körül nagyszámú példán látom) egyre színvonaltalanabb partnerek jönnek. (!!!) Erre persze megvan a logikai magyarázat, ami az eltelt idő és a feldolgozatlan gyerekkor mátrixában keresendő. Azaz minél több idő telik el a traumától anélkül, hogy felismernéd és foglalkoznál vele, annál jobban aláássa a gondolkodásodat, érzelemvilágodat, így egyre “lejjebb” kerülsz, következésképpen hasonló partnerek kerülnek a látóteredbe. Ördögi kör.
Nekem fölösleges volt “társat keresnem”, mert a megfelelő partner megtalálása nem kereséssel, válogatással van összefüggésben, az csak eltereli a fókuszt ismét. Hiszen adott lelkiállapottal és önismereti szinttel egy hozzád hasonló, de inkább még rosszabb állapotban lévő halmaz lesz számodra elérhető. Pszichológiai törvény. A másik, hogy annak a semmitmondó közhelynek, hogy ne másoktól várd a boldogságot, mert annak belülről kell fakadnia, a valóságalapja a párkapcsolatra vonatkozóan annyi, hogy ha bármi olyat tud biztosítani a párod, ami “boldoggá tesz” és erre ráfüggsz, úgy közel a vég, mert kibillented az egyensúlyt. A felnőtt párkapcsolat alapfeltétele ugyanis az egyenlőség, ami nem valósul meg tanár/tanítvány, segítő/segített stb.kapcsolatokban. Mihelyst egy ilyen felállás megjelenik a kapcsolatban, annak kongattak és helló.
A kérdezőnek egy kapcsolata volt eddig, pláne nem reális azzal riogatni, hogy keressen.
Kérdező, látod, ha a megtakarításod idejében beforgattad volna a felépülésedbe, tudnád, hogy nem “kell” odaadni azt a szüleinknek, ha bajban vannak. Különösen, hogy a saját állapotodat is nekik köszönheted. De ne ezzel foglalkozz, akkor is mindig van kiút, ha szorgalmasan vágod magad alatt a fát. ;) Gondold át, hogy minek neked az a PhD, mit tehetnél az anyagi függetlenedésedért és ne nézd le a szakmákat, a Lidl pénztárosét se! Ha összeszeded a pénzt az első 1-2 alkalomra céltudatosan, nem foglalkozva a többivel, már ez a fajta gondolkodásmód is kapukat nyit előtted.
válasza:Fúha, tényleg köszönöm a sok kifejtős választ, igazán kedvesek és türelmesek vagytok! :)
Nem nézem le a Lidl pénztárosokat amúgy, foglalkoztam HHH gyerekekkel is. Ők nehezebb esélyekkel indulnak, az a barátnőm is, aki teljesen elkerülő kötődésű, soha egy szikrát sem érzett senki iránt, pedig sok gyereket akar, de még a 140-es IQ-ja miatt sem talál hozzá hasonlót, magas a léc és magányos odafenn, ez így van.
De igazad van, ha magamon nem segítek, rajtuk sem fogok tudni, azokon, akiknek segíteni akarok akár magánemberként, akár szakemberként. Ne hidd, hogy kényelmes nekem oktatni a hallgatókat akik jóval idősebbek vagy kb. velem egykorúak. Nehéz hitelesnek lennem, feszengős szerep.
Én amit pszichológusként most megélek az erőviszonyokat tekintve, az az, hogy nem felnőttek vagyunk ebben a kapcsolatban, a felnőtt és gyerek énállapotokat váltogatjuk csak. Ha ő elvisz enni, vagy kocsival elvisz valahova, akkor ő úgy viselkedik mint egy apuka. De nekem ezekre amúgy nincs is szükségem, csak ő így szeret gondoskodni. Ha én meg hagyom, hogy azt csináljon amit akar, amikor velem van, akkor én egy túl engedékeny anyuka vagyok. valóban nem így kéne működnöm, de nem is temetem magam, hogy ha X szintre nem érek el önismeretben, akkor nem is lehet időben se párom, se gyerekem. Plusz az élethez sajnos mázli is kell. Akinek van, az nem csak önismerettel talál jó partnert hanem a mázli miatt is. :(
A PhD-t tudom miért akartam, nem is magam miatt. Versenyeztem kb. egy barátnőmmel aki végül otthagyta és ez volt a helyes döntés, egyből lett munkája, én meg most ott vagyok, hogy szeretnék dolgozni valahol a szakmámban, de most nincs állásajánlat, várnom kell (ő is azt mondta, hogy nem kell pszichológusként dolgoznom csak hát más munka sincs). Ő döntött jól, hogy neki ez nem való. Én még láttam a szikrát a témámban és magamban, most már nem igazán, de annyi melóm van benne, hogy most már tényleg csak a cikkeket kellene megírni és leadni a disszertációt, nem számít, ha kettes lesz, de az fontos nekem hogy valami, amibe ennyi energiát szántam ne vesszen kárba, nem tudnék utána együtt élni a tudattal, hogy feladtam és nem próbáltam meg! Ezért akarom befejezni. Kiderült az önismereti csopiban, hogy ez a törekvési és megfelelési kényszer abból jön nálam, hogy a húgom értelmi sérült és ő semmilyen ehhez hasonló büszkeséget és babért nem tudott volna okozni a szüleimnek, mintha kompenzálni akarnám azzal, hogy 120 körüli az IQ-m és jócskán egyetem kompatibilis vagyok, de annyira nem vagyok kiemelkedő semmiben, mert a megfelelési vágy nem hagyott teret bármiben is kibontakozni, pláne nem a szociális készségekben, mivel introvertált vagyok és a sírós természetem miatt elég sok Bully volt a gyerekkoromban (de ezen elég jól túllendültem ahhoz képest, ahogy 3-4 éve voltam vele, szóval nem a startkövön állok már ezzel legalább).
A szüleim viszont így is húgommal kellett többet törődjenek, én sosem lehetettem igazán az első. Tudom, most a kapcsolatomban is ezt a kötődési sérülést élem meg és messziről kerültem azokat a pasikat, akik már az első randin felhozták, hogy az anyukájuk mennyire fontos szereplő az életükben, én ezzel nem tudok azonosulni, nem is versenyeznék egy anyuci pici fiával, meg nyilván féltékeny is vagyok, hiszen én nem lettem anyuci pici lánya.
Apával jobb a kapcsolatom és azért adtam kölcsön neki, mert most hirtelen nekem nem kell a pénz, ha azt mondom neki apa add vissza, mert nagyon kell, akkor meg fogja tenni értem, kér akárkitől, de nyilván először hozzám fordult, mert én vagyok a legközelebbi családtagja. De vannak gondjaim a nemet mondással. Ezt valóban meg kéne tanulni.
Újra felfedezni, miket szeretek és miket nem, mert ami kamaszként működött az most már nem fog, de nehéz is új hobbikat találnom valamiért. Ezen pl: akarnék dolgozni. Mert máshogy nem találok örömteli tevékenységeket az életemben, csak próbálkozás által.
Anyagilag segítene a lakótárs, de már nem bírom ezt az életvitelt, nem akarok szenvedni ebben a fajta alkalmazkodásban sem többé. :(
Úgyhogy van hova fejlődni, de amit elértem azzal a 1,5-2 év munkával (nem sok idő valóban) az is sok mindenben segített már, csak folytatni kell.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!