Folytatnátok a kapcsolatot?

Sziasztok!

A párommal nem túl régóta, 11 hónapja vagyunk együtt. Távkapcsolatban élünk, csak szombaton és vasárnap találkozunk. Hetente tehát egyszer, jó esetben kétszer tudunk együtt aludni. Az együttlétek is értelemszerűen heti 1-2 alkalommal vannak.

Az elején még nem volt nehéh számomra és azt gondoltam, hogy idővel sem lesz megterhelő a hiánya. Azonban nem így lett, mert kb 2-3 hónapja egyre lehangoltabb vagyok, egyedül élek jó ideje, de azóta egyre magányosabbnak/üresebbnek érzem.magam. Amikor haza indul vagy indulok tőle szinte minden alkalommal sírok a kocsiban, pedig nem vagyok egy érzékeny típus.

Kb 1 hónapja mondtam neki, hogy engem ez az állapot rendesen megvisel mostmár, kihatással van a mindennapjaimra. Kicsit úgy érzem, hogy nem ért meg, mert nem érti miért vagyok letört mikor tudom, hogy pl 1 óra múlva elmegy. Beszéltünk az összeköltözésről, de ő nem igazán szeretné még, nincs felkészülve. Kértem költözzön hozzám, kerestem neki állást, de mindenre van kifogás. Én komoly kapcsolatot keresek, ezt az elején is mondtam neki, már nem 20 felé haladok én sem, ő sem.

Ő még pár évig nem is szeretne összecuccolni, viszont elmondása szerint velem szeretne lenni, csak annyi h így távkapcsba.

Én úgy érzem, hogy erre a bizonytalnra nem tudok várni sem építeni, bármennyire is szeretem.

Most 27 vagyok, ő 30. Lassan 2-3 év múlva szeretnék gyerekeket, de vele úgy látszik erre nem sok esély lesz.

Nem tudom, hogy várjak-e még, van-e értelme, vagy engedjem el ezt a távkapcs dolgot.

Van bennem félelem, hogy mi van ha 2-3 év múlva sem szeretne gyereket, 30 fölött neccesebb is, de addigra legalább egyet biztosan szeretnék. Nem tudom mikor határozná el magát, mert ezekkel a kifogásokkal nem a komoly kapcsolat látszatát kelteti.

Viszont szeretem.

Mit gondoltok?