Szakítsak vele? Teljesen tanácstalan vagyok, van ennek értelme?

Úhh. Annyira egyezik a sztorink, teljesen, hogy ezt a kérdést így akár én is kiírhattam volna. (Azzal a különbséggel, hogy nekem élőben sem mond semmit az érzéseiről, és nem is beszél velem minden nap sem.)

Teljesen érthető, ha kevés neked napi 2-3 perc beszélgetés, ha abban nincsen semmi tartalom. Én azt javaslom, komolyan beszélj vele erről, és mindenképpen személyesen!

Próbáljatok kompromisszumot kötni valahogyan. Plédául: ha a nap végére fáradt, vagy nincsen túl sok mesélni valója, akkor inkább hívjon két naponta, de akkor beszéljetek többet, tartalmasabban. Vagy ha telefonon nem megy, beszéljetek msn-en, vagy írjon ímélt. Bármennyire fáradt, napi 10-20 percet akkor is szánhatna rád az estéjéből.

Próbáljatok gyakrabban beszélni úgy, hogy az jó kompromisszum legyen mind a kettőtöknek.

Ha nem hajlandó változtatni ezen, szerintem hagyd el, mert ki fognak hűlni úgyis a vele kapcsolatos érzéseid, ha huzamosan nem foglalkozik veled, és a dolgaiddal érdemben.

Én L/23 vagyok. Velem ezen a héten 5! napig semmit nem beszélt, mert zűrös a hete, és angyon fáradt munka után. Na ez már az a szint, hogy ha ezt így még egyszer megteszi, mehet, amerre lát.

De remélem, nálatok nem így lesz. Magyarázd el neki, miért rossz ez neked, és kérd a változtatásra. Ha nem hajlandó, akkor keressél mást, mert hosszú távon nem leszel vele boldog, ha nem törődik veled.

Ott van a kérdés is, hogy ha változtat is ezen, az mennyire lesz tartós... ezt nem tudom sajnos.

Egyébként van olyan típus, igen, aki ugyan nagyon szeret valakit, de ha "élőben" nincs ott, nem igényli a napi szintű beszélgetést. Volt olyan barátom, aki tényleg szerelmes volt belém, tudtam és éreztem, mégis elég volt neki, ha 3-4 naponta beszélt velem többet.

De az, hogy ilyen típus, az nem kibúvó. Akkor nem illetek össze ebben a tekintetben, és hiába ilyen személyiség, de te a nem törődést hosszú távon meg fogod sínyleni.

Az előző, 23/L voltam.

És nem a kora a gond, nem is az, hogy első komolyabb kapcsolata. Van, aki már az első rendes kapcsolatában szeret a másikkal naponta beszélni.

Ebben is dettó ugyanez van nálunk is. Ő se mond soha semmit az érzéseiről, olyan szinten, hogy azt se mondja, írja elköszönésnél, hogy "puszi". Se semmi mást. Ha hallanád a telefon beszélgetésünket, vagy látnád a levelezéseinket, abból - az ő részéről - semmi nem árulná el, hogy a barátnőjével beszél. Mintha csak egy baráttal beszélne.

És szerintem ez sem jó, Nálatok sem, mert nagyon szélsőséges. Nem kellene ömlenegeni, hogy szeret, de néha mondhatná, hogy hiányzol, vagy bármi mást...

Szerintem ha a Te párod alapból nem egy ilyen típus, akkor ez később is így marad. Az ilyen embereket lehet rá kérni, hogy változtassanak, de egy idő múlva ugyanúgy nem fognak érzelmet kommunikálni, szerintem. De ne így legyen. Nálatok, és nálunk sem. ...bár az én "kapcsolatomat" nem is érdemes így megtartani. De nálad még van remény, hajrá!