Maradhatok nagyon hoszabb távon egyedül is boldog?

Volt már pár komolyabb kapcsolatom, volt már pár futó is, egy éjszakás is.. (egyszer már írtam ki kérdést olyan címszóval hogy 15pasiból 15 csak rossz lépés lehet?)22 éves lány vagyok, és mostmár írtózom attól hogy valakivel is komolyabb kapcsolatba lépjek. Egyébként semmi gáz sem volt egy pasival sem, csak szokásos tapasztalatokon estem túl (jajjdejó-szakítás-jajjderossz-ennyi), családom a legfontosabb az életemben, szeretem őket. Elég sok férfi környékez meg vegyes korosztályban, és mivel barátimmal csak ritkán futok össze, hajlamos vagyok elmélyülni velük beszélgetésekben, de semmi többen!, mivel én is igénylek társaságot. Nem vagyok velük egyébként sem közvetlen,de amikor fel kell világosítanom őket hogy nem kívánok többet mint barátság rögtön ellenségessé vállnak, és azt hiszik csak játszottamvelük vagy kihasználom őket. És tényleg!!!! mert tényleg elfogadtam az ajándékot, bokót, kávét stb., szerintem ezek miatt...

Van időnként egy-egy szexpartnerem, akivel tisztázzuk hogy többről nem szólhat a dolog, de ők is egy idő után a fejemre nőnek és követelőznek érzelmileg, és kiborulnak tőlem.

Rossz magányosnak lenni sokszor, de nem akarok többé megbántani senkit. Higgyétek el nem vagyok egy szépség, de valahogy ez a sok ostromlás, érzelmi követelés, megannyi szeretet éhség már nagyon a terhemre van, nem vállalok s enőt se férfit, úgy döntöttem. Maradhatok így akkoris ha már családom sem lesz mellettem? Egyedül is lehet valaki boldog? Kicsit hosszúra sikerült elnézést.