Én élek álomvilágban, vagy rossz helyen keresek?

Nálam az volt, hogy barátságban voltam egy lánnyal, 25 körüliek vagyunk. Barátja volt, de vége lett, és megpróbáltam "nyomulni", persze csak egy kötetlen beszélgetés volt. Nyilván ki kell ismerni most hogy áll a fiúkkal stb. Na, a 2. randi sose jött össze, hónapok után levélben kinyögtem mivan, válasz: "sejtettem hogy van valami, dehát nem derült ki számomra, elég lehetőséged és időd volt ahhoz, hogy ezt elmond nem? És elég idő volt hogy énis kigondoljam hogy mit akarok".

Akkor most miért a pasi rohan? Ilyen tempó mellett, még azt se hagyjátok hogy kibontakozzon a másik?

Másodsorban a "rendes" pasik (komolyabb, 1 darab kapcsolat egyidőben-keresőek) egyszerüen belefáradnak abba, hogy szivvel lélekkel küzdenek egy nővel. Ismétlem, nőVEL és nem nőÉRT! Egyszerüen meguntuk, hogy mindig csak a vacakolás, elhúzódik hónapokig, majd olyan egyszerüen el vagyunk hajtva, mint a magzatviz. A lányok egyáltalán nem értékelik az érzelmeinket. Akkor már inkább legyen az, hogy időben minden kiderül, minthogy az ember beleélje magát, aztán 1 banánhéjon elcsúszik a dolog, és csak a reménykedés, az álmodozás és a sirás marad. Megnézegetni, hogy mások milyen boldogok, én meg a könnyeimet nyelem, hogy mikor lesz feleségem.

Egyébként énis ezt a lassúságot vallom, én se tudok csak úgy odamenni valakihez beszélgetni és összejönni egy buli alatt. De ehhez több összejárós lehetőség kell, amit mondjuk egy tanfolyam vagy baráti társaságon kivül mi ad?

Amikor azt az előző 25 éves leányzóról meséltem, akkor is hónapok kellettek hogy kialakuljon nálam, egyrészt mert barátja volt, és az egy "tudatalatti" féken tartás.

Akkor jelentkezem én is az álomvilágból, jelentem.

Szeretnék kéz a kézben andalogni a hóesésben, naplementében vagy akár még az esőben is. Szeretném haza várni a FÉRJEM az általam készített vacsorával. Szeretném megsütni a kedvenc sütijét. Szeretnék csak ülni, ránézni, és boldog lenni.

Egy rakat pénz és autó nélkül. Rosszul vagyok ettől az anyagias, felszínes, instant világtól. Sajnos az eldobhatóság begyűrűzött az élet minden területére, így a párkapcsolatokba is. Vmi baj van? Megbeszélni, megoldani túl fáradtságos. Jöhet a másik.

Egyre üresebb a világ, kopnak az értékek, egyre nagyobb a zűrzavar. Nem jó ez így...

Én tehát maradok az "álomvilágnál". :)

Terjesszétek lányok ezt az "álomvilág" hozzáállást, mert szimpatikus, én is ilyen feleséget akarok majd :D

Amúgy kérdező! Nem muszáj beállnod a sorba, tény úgy, ahogy neked jó, és azzal, akit méltónak találsz rá.