Kicsit úgy érzem, hogy "kiszerettem" a pasimból. Még mindig kedvelem, de már nem úgy mint régen. Ilyenkor már teljesen halálra van ítélve a kapcsolat?

Dettó ugyan ez van velem. Mi 3.5 éve vagyunk együtt. Tulajdonképpen ő maga a megtestesült tökéletesség. De komolyan. Minden lánynak ilyen srácot kívánok. Ha tudná a csillagokat is lehozná értem. Emiatt én tisztelem és szeretem és megbecsülöm, de szerelmes nem vagyok:S Nincs az a bizsergés...a zsongás, biztos tudjátok mire gondolok. Nem érzek semmit mikor meglátom, nem akarok hozzáérni, megfogni a kezét, átölelni, megcsókolni, nem érzek ilyenkor semmit. A szexről ne is beszéljünk... Lehet önzőnek tűnök, vagy nem tudom, de szerintem még fiatal vagyok ahhoz, hogy ezek nélkül éljek meg egy párkapcsolatot. Nem szeretnék "csak" azért vele maradni, mert kedves aranyos udvarias stb. Ez nekem kevés. Nekem az kell, hogy a torkomban dobogjon a szívem mikor meglátom, órákig készülődjek, hogy biztosan tetszek neki, hozzábújni elájulni az illatától, a finom bőrétől, azt érezni, hogy soha nem akarom elengedni, ilyesmik. Mondjuk nálam lehet az is szerepet játszik, hogy ő az első barátom, vele éltem át mindent, és egyre többet gondolkodom azon, hogy milyen lehet mással, milyen lehet mikor szabad vagyok :$

20/L

Szerintem jó, hogy neked ilyen korán jött el ez a pillanat, nekem már nehezebb úgy érzem ennyi idő után... :(

Én támogatlak, szerintem cselekedj a szíved szerint. Lehet ez kicsit nyálas, de tényleg... Hidd el én is minél tovább húzom annál többet gondolok másokra, nem konkrét fiúkra, csak úgy általában. És megmérgezi az egészet:S