Azt hiszem, megtaláltam végre azt a személyt, aki feltétel nélkül szeret. Miért félek mégis?

Először is el sem hiszem, hogy teljesült a vágyam! Összejöttem egy csodálatos fiúval, vagy férfival, ahogy tetszik :). 29 éves, én 24 :). 6 hónapja ismerkedtünk meg, és olyan jó vele! A múltam eléggé olyan, hogy bárcsak visszaforgathatnám az időt, hogy megváltoztassak sok dolgot.. Depis gyerek és tini voltam, meg zárkózott, meg minden. Ezért sok minden kimaradt az életemből. De ugy érzem, most kaptam egy lehetőséget, hogy magam mögött hagyjam az egészet, és boldog legyek. Csak félek Neki mesélni a múltamról, egyrészt mert nem túl érdekes, másrészt mert lehangoló. Félek, hogy kiábrándul belőlem..furcsa szerzet voltam régen, fura gondolkodásmóddal, veszekedős, féltékenykedő, undok, nem szerettem az embereket. De azt mondja, szeretné ha mesélnék neki a múltamról, szeretne segíteni, hogy elfelejtsem. De félek, hogy ezek a dolgok meg fogják botránkoztatni, hogy hogy lehettem olyan undok személy, ahogy irtam.