Vonzalomkeltés (nőkben) Urak, hogyan?

7:45

Talán nem figyelted őket eléggé, nem jó helyeken nézted (én utcán is annyit látok hogy még) illetve még arra tudok tippelni, hogy a szépségről alkotott véleményünk nem egyezik, ezen utóbbival meg nem tudok és nem is akarok mit csinálni.

00:04 vagyok

ma 07:45

Úgy látszik, te egy másik dimenzióban élsz. Én sokszor látok (sőt ismerek is) kevésbé szép pasit szép lány párjaként és fordítva. De azt sem tartom elítélendőnek, ha egy helyes lány helyes pasira vágyik vagy egy helyes pasi helyes lányra.

Egyre többször hallom, hogy egy pasi kizárólag vékony barátnőt szeretne, de ez jogos elvárás, mert ő is vékony és miért ne akarhatna hasonló alkatú lányt? Viszont ha ez a srác mellé még csúnya is (bár ez relatív, kinek mi a csúnya), végig van sértődve, ha a szép lányok nem őt választják, hanem a hozzájuk hasonlóan helyes srácokat. Mert az már nem "jogos elvárás", hanem felszínesség. Férfilogika, tisztelet a kivételnek. :)

Visszatérve az előzőre: nem tartom magam egy világszépének, de annak idején, mikor még pár nélkül voltam, a férfiak többségének igencsak tetszettem és elég sokan versenyeztek értem. Akkoriban ismertem meg egy srácot. Közös baráti társaságunk volt. Amikor találkoztunk az volt róla az első benyomásom, hogy: Úristen, szegénykém hogy lehet ilyen csúnya.

Na, ez a csúnya fiú egy este alatt el tudott hódítani az összes udvarlómtól, akik közül mind helyesebb volt nála.

Mielőtt még kimondanád, amire gondolsz, nem, nem volt gazdag sem.

Ő tudott valamit.

Tényleg előnnyel indul az ismerkedés első szakaszában, aki a másik fél ideáljához közel áll külsőleg, de ezt lehet kompenzálni.

Tovább megyek a történetben: fiatalok voltunk, tartott egy darabig a kapcsolat a sráccal, aztán valahogy csak elváltak az útjaink. Az első igazán nagy szerelmemet évekkel később ismertem meg levelezés útján. Amikor először megláttam, kiderült, hogy még a fent említett srácnál is csúnyább, de nem számított. Az ő egyénisége még jobban megragadott, annyira, hogy halálosan beleszerettem. Azt hittem, nem élem túl, mikor szakítottunk. :(

Azóta, ne haragudj, de nem tudom komolyan venni, aki azt állítja, csak a külseje miatt nincs esélye a másik nemnél.

Jó, biztos első látásra kevesebbnek, vagy senkinek nem tetszik meg. De mint a fenti példák is mutatják, ha van a személyiségében valami, ami megfog, az felülírhatja azt, hogy külsőleg nem tetszik annyira.

ma 20:45

Nekem mindegy, hogy hiszel-e nekem, vagy nem, az igazság akkor is igazság marad. Nincs csúsztatás és ha már ennél pontosabban írnám le a történetet, talán rám is ismernének páran, ezt pedig nem szeretném.

Igazság szerint nem is akarom a hozzád hasonló embereket kiábrándítani abból a vigasztaló tévhitükből, hogy csak a külsejük miatt nem találnak párt, mert egyelőre ebbe a tévhitbe kapaszkodtok.

Már megbántam, hogy rám jött az őszinteségi roham, pedig már a kérdés elején azt mondtam, hogy nem fogok konkrétumokat mondani a témával kapcsolatban, inkább olyan férfiak véleményére vagyok kíváncsi, akik tartós, boldog kapcsolatban élnek.

Aztán nem bírtam ki, mégis hozzászóltam és igazam lett: senkinek nem lettem hasznára azzal, amit írtam. Bocs. :)

Kedves Kérdező, itt 23/L. :)

Nője válogatja, mennyire elemzi jól magát/a nemét, tapasztalat és sütnivaló kérdése is.

De a lényeg: ugye mi nők, szeretjük ha felnézhetünk valakire. De! Szerintem fölösleges megjátszanod magad, ha úgy érzed, te nem vagy sziklakemény, tesztoszterontúltengésben szenvedő egyén. Közhelynek tűnik, de igaz: aki szeret, úgy fog szeretni, ahogy vagy.

Szerintem csak egy picit fogd vissza magad, mondjuk az első 2, max három randin. Hogy gondolom ezt? Ha nem gond, leírom a személyes példám, úgy szemléletesebb. :)

Párommal az első randi nagyon kellemes volt, bár nem beszélt túl sokat (ez kicsit zavart, de már akkor láttam, hogy a feszültségtől van ez). Mégis, nagyon jó hallgatóság volt, sokat kérdezett, és mikor én kérdeztem, kiderült, hogy azért tud beszélni, és amikor belemerült láttam, milyen, ha nem ideges. Na és ott megfogott.

Igaz elkövetett egy baklövést is (megkérdezte, ha ilyen csinos vagyok, miért vagyok egyedül) de fel se vettem, egyrészt ilyen a személyiségem, másrészt megnyert magának. Plusz voltak amolyan kínosabb csendek is, mégis, első randi végén én mondtam, hogy felőlem nyugodtan találkozhatunk megint, mert nagyon jól éreztem magam. Nyitva hagytam a dolgot, de jelezni akartam felé. Sok nő ezt megalázkodásnak véli, én se játszottam volna el másokkal, de ott és akkor bátorítani akartam a srácot.

Sikerült is, olyan öröm sugárzott az arcáról, hogy belepirultam és nagyon zavarba jöttem, ez még azelőtt mással nem fordult elő. :)

Második randin nagyon visszafogott volt párom. Sokat beszélgettünk, nevettünk, de kétszer ajánlotta csak fel a kezét, mikor Budán olyan szakaszon mentünk, ami nem magassarkú-kompatibilis. Ezért a vacsinál már majdnem megőrültem azért, hogy megcsókolhassam. Aztán a Duna parton végül megálltunk, mosolyogva ránéztem hosszan és levette a jelet. :)

Engem speciel meglepett a rá következő hetekben, hogy milyen szenvedélyes is a párom, úgyhogy Neked is ezt tanácsolom: az elején legyél kedves, de kicsit visszafogott, ne ontsd rá rögtön a szereteted. Annál nagyobb lesz a lány meglepetése, ha tényleg elhalmozod majd a szerelmeddel. :)

Bocsánat hogy hosszú lett, de remélem tudtam segíteni!