Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért ilyen minden beszélgetés a párom és köztem, hogy veszekedés a vége? Példa lentebb:
én: Milyen volt a délutánod, beszéltél Katival?
ő: filmeztem, vacsiztam
én: miért nem válaszolsz rendesen?
ő: fogd már fel: filmeztem, vacsiztam
én: az hogy filmeztem, nálam nem egyenlő azzal, hogy beszéltem, vagy nem beszéltem a Katival, nálad igen?
ő: fogd már fel, amit nem írok, az nincs is
én: a "fogd már fel" nem párkacsolatba való, én sem beszélek így veled
ő: nem tudom milyen bűnöm van, hogy rossznak látsz, nem iszok, nem cigizek, rendesen dolgozom, neked nem ez kell.
én: a tiszteletlen, bunkó stílust a pároddal szemben-kifelejtetted
ő: ne írj többet, elegem van.
nos: szinte minden beszélgetésünk így zajlik, engem bosszant, hogy ő nem válaszol egyenesen
tudom, elnézhetném neki, de amikor fontosabb kérdésekben is és szinte mindig ezt csinálja velem, egyszerűen már nem bírok elsiklani felette, meg akarom oldani a kommunikációs hibákat!
szerintetek hogyan?
mert úgy érzi miattam él, miattam dolgozik, miattam van kint is, hogy legyen házunk, családunk
tehát én vagyok az életének értelme
és ezt a kialakított hitet, vagy meggyőződést nagyon de nagyon nehéz elengedni
lehet már neked is volt olyan döntés az életedben, hogy eltökéltél magadban valamit és azt tűzön, vízen, minden nehézség ellenére, de igenis végigvitted
szerintem ő hisz bennem és ebben a kapcsolatban, mégha totál rossz is az egész
ilyen vasakarat, csak igazi elszánt meggyőződésből származhat
ó szerelmes vagyok :)
válasza:kezdek beleőrülni, csak úgy leírnám a mostani beszélgetésünkből egy szemernyit:
ő: mostanában alig írsz sms-t, miért, csak nem arra vársz, hogy én írjak?
én: amit kaptam tőled levelet, lehangolt, rossz kedvűen meg nem akartam írni
ő: de te legalább kaptál tőlem levelet, és legalább sms-ekkel támogathatnál
én: írtam, hogy kedvetlen voltam miattad, azért nem írtam, pláne nem "sms-támogatás" van olyankor bennem! értesz? amilyen a pap, olyan a papné.
ő: elegem van, hogy mindig flegmázol, döntsd el mit akarsz tőlem! ha "pap-papnésat" akarsz játszani, megkaphatod.
és észre vettétek, hogy megint szakításnál tartunk?
úgy, hogy ok az nincs rá, csak beszélgettünk.
normális az ilyen???
válasza:1.Illik reagálni,ha valami hírt kapunk,még akkor is,ha az lehangoló
2.Mindkettőtöknek szeretethiányotok van
3.Mindketten pozitív fejleményekre vágytok a kapcsolatotokban,de ez csak akkor sikerülhet,ha szemtől-szemben megbeszélitek,hogy mik a hibáitok,mit vagytok hajlandóak megtenni,hogy javuljon a helyzet,majd igyekeztek ehhez tartani magatokat
4.A telefon,net stb személytelen,de néha,ha csak annyit írsz,hogy "Szeretlek"-nagyon jól eshet a másik félnek,főleg,ha támogatásra vágyik.
5.Te nagy hős-szerelmes vagy,mégis úgy tűnik nekem,hogy egy fűszálat nem vagy hajlandó odébb rakni,hogy jobb legyen a kapcsolatotok
6.A felosztás:ő gürizik-ami testileg,lelkileg is megterhelő-vár arra,hogy picit támogasd,jelezd,hogy van értelme küzdenie,pozitív változást szeretne
te nem támogatod,pedig csak apró kezdeményezésekre,jelekre lenne szüksége,ami lássuk be nem megterhelő egy olyan ember számára,aki valóban szerelmes.
7.Újra olvastam a kérdésedet,valóban nem faggatásnak tűnik így utólag.A párod türelme pedig azért fogy,azért használ egyre durvább szavakat,mert egyre feszültebb,egyre kevesebb a türelme.-ez azért van,mert kielégítetlen testileg-lelkileg.Ez rád is igaz.
Ennyi lenne a hozzáfűznivalóm.
köszi a választ
egyenlőre megírtam neki, hogy annyira ki van borulva, ami miatt annyi fájdalmat okoz nekem (folyamatosan kritizál-már minden áldott nap!)hogy én ehhez nem fogok asszisztálni, az ordibálós üzeneteit nem reagálom le, és mélységesen elszomorít, hogy egy "komoly" kapcsolatban ilyeneken vetyengünk.
újabb szitu, erről vélemény?
ő: alig van munka
én: nem lehetne szólni a cégnek, aki kihelyez melohelyekre, hogy nézzen valamit?
ő: hogy képzeled, hogy 12 órázok és még pluszban vállaljak munkát?
én: olvasd el mit írtál
ő: az, hogy alig van munka nem azt jelenti, hogy nem dolgozunk, hanem lehet nem tart ki egy hónapig
én: ha jogosnak érzed, vagy ha nem is, akkor sem volt szép, hogy lebasztál
ő: én meg nem tűröm, hogy valaki beszóljon hogy vállaljak mellékállást
én: sajnálom, hogy olyannak látsz, aki agyon akar dolgoztatni és amikor már látod is, hogy csak segíteni akartam, mert félreértettem, hogy alig van munka, akkor is csak lebaszol. sajnálom, hogy ilyen vagy
válasza: válasza:ti nagyon nem illetek össze véleményem szerint. egyikőtök sem fog változni, és talán ez így is van jól. de! gondolj bele, ha az első két év így telt, és egyre durvul a helyzet, akkor mi lesz ha összeköltöztök/házasodtok és mondjuk 10-20 éve vagytok együtt...
(jártam egy sráccal másfél évig, az első fél év viszonylag zökkenőmentesen telt, de utána jöttek a problémák, folyamatosan összevesztünk minden apróságon, és ez is lett a kapcsolat veszte. csak épp sok időbe telt belátni, hogy ami nem megy, azt jobb nem erőltetni.)
nemrég volt itthon
kenyérre lehetett kenni
boldogított és a kedvemben járt; minden happy volt.
most ment vissza, első nap összevesztünk a fentin.
ez a helyzet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!