Mit csináljak, hogy a barátom nálam aludhasson?

Én 16,5 évesen jöttem össze az akkor 18 éves barátommal. 9 hónapja voltunk együtt, mikor a barátom először nálunk aludt, de akkor is csak azért engedték meg, mert életemben először(!) elengedtek bulizni és hajnali 3kor jöttünk haza, a barátom természetesen hazakísért, és a szüleim sem várták el, hogy akkor még hazasétáljon. De nem aludhattunk egy ágyban, mivel nekem közös szobám van a tesómmal, másik külön szoba pedig nincs, így Ő a hallban aludt. Én éjjel kilopóztam mellé, aztán hajnalban vissza (persze semmi nem történt, csak aludtunk). Aztán 1 éve voltunk együtt, mikor én először nála aludhattam.

Most 20 éves vagyok, 3,5 éve együtt vagyunk, mégis 1 hónapban max 1szer aludhatok nála...

Szóval ne csinálj semmit, csak várj, hogy engedjenek. Ha tényleg szeretitek egymást, akkor kibírjátok. Mutassátok meg a szüleidnek, hogy igazán szeretitek egymást, hogy nem csak szexelni akartok, hogy megbízhatnak benned és a barátodban. És semmiképp ne "lázadj", mert akkor csak rosszabb lesz a helyzet, és még kevesebbet fognak engedni. Várj türelmesen.

20/L

A válasz írója 88%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 00:32

Jól értem,hogy 20 évesen nemengednek anyudék ott aludni csak havonta egyszer?

Hát akkor én is beállok a válaszadók közé. Én 18 éves vagyok, és a barátommal 4 hónapja voltunk együtt, amikor 1x ott aludtam nála. Azóta ez már hetente megesik, hogy vagy ő vagy én ott alszom. A szüleim először nem engedték, hogy ott aludjak, így filmezésre hivatkozva aludtam ott. Utánna 1 buli miatt, és végül rájöttek, hogy nem tehetnek nagyon semmit sem, mivel ha én ott akarok aludni, akkor azt úgy is megteszem.

Másik dolog, hogy 1 hónap után még nagyon korai az ottalvás valóban, várj vele még egy kicsit. A szüleidet maximálisan meg lehet érteni, mivel ugye egy lánynak más ott aludnia, mint egy fiúnak. Próbálj meg velük kicsit türelmesebb lenni és kitartás, mert meg fognak enyhülni.

Harmadik pedig, hogy nincs annál jobb, mikor reggel a pároddal együtt ébredtek. Ez egy leírhatatlan érzés :)

ma 01:30

00:32 vagyok.

Igen, 20 éves vagyok, és a szüleimmel még akkor is konzultálnom kell, ha szeretnék találkozni a barátommal. És igen, van, hogy nemet mondanak, és olyankor jobb, ha beletörődök, minthogy órákon át veszekedjek velük. És ugyanez a helyzet az ott alvással is. A szerencsém csak az, hogy 2 éve Pesten tanulok, és 1 éve van saját lakása a barátomnak, így hetente ott tudtam nála aludni. De nyáron alig látjuk egymást, és szinte sose alszunk együtt.

Viszont a majdnem 4 évnyi kitartás meghozta a gyümölcsét: szeptembertől nála lakok hétköznap.

Igen, nagyon nehéz ezt így csinálni, és tudom, hogy amíg a szüleim fizetik minden költségemet (még 4 évem van a diplomáig), addig nem is ellenkezhetek- ha mégis megteszem, abból csak napokig tartó veszekedés van. Szerencsére a barátom szeret annyira, hogy tolerálja a helyzetet, már megtanultuk kezelni a dolgot, és minden percet maximálisan kihasználunk, amit együtt tölthetünk. Nehéz így, de kibírjuk, mert szeretjük egymást, és együtt szeretnénk leélni az életünket. Amint az anyagiak engedik és befejezzük a sulit, összeházasodunk, és onnantól a szüleimnek nem lesz többé beleszólása a dolgokba.

Azért is írtam le mindezeket, hogy a kérdező is lássa, hogy az igazi szerelem kibír bármilyen akadályt, és néha jobb elviselni a szülőket, és engedni nekik, hogy "béke" legyen otthon is. Ha a kapcsolat igazán erős, akkor kibírja az efféle megpróbáltatásokat.

20/L