Többszöri próbálkozás után most szakítottam végleg a párommal, akivel 9 évig tartott a se vele-se nélküle kapcsolat. Hogy éljem túl ezt az időszakot?

Szia!

Én is hasonló helyzetben vagyok, csak éppen van egy közös kislányunk is, aki még jobban összetartó erő. Mi 8 évet éltünk együtt és mindenünk meglett, közösen felépítettük az életünket, mire másfél éve kezdett megromlani, nyárra teljesen elhidegültünk egymástól, csak veszekedtünk és a kicsi is érezte az állandó feszültséget. Ekkor én leültem és összeírtam, hogy mit szeretek és mit nem szeretek a férjemben és sajnos a szeretek dolgok nagyon kevesek. Próbáltam vele beszélgetni, de őt nem érdekelték a gondjaim, neki jó volt így ahogy volt, de nem kaptam elég törődést, szeretetet kedvességet, figyelmességet, sem én sem a lányunk. Ő ezt is félvállról vette, kicsapongott, bulizott, élte az életét tulajdonképpen szinte nélkülünk. Én novemberben úgy döntöttem elhagyom, ez sem hatotta meg és hagyott elmenni. Akkor úgy éreztem menekülnöm kell ebből a helyzetben, haza a biztonságba. A férjem nem tartott vissza, most hogy szeretnék elválni, nem enged el!! Pedig már fél éve külön élünk és már annyira nem is érzem, hogy kirobbanóan szeretem, de szeretem. Viszont együtt nem megy. Ő is szeret, de magunk miatt muszáj véget vetnünk ennek,mert csak a kicsikénk szenvedi meg, mert jobb nem lesz a helyzet, ő semmit sem változott. Lenéző, sokszor utálatos és flegma, semmibe vesz mint nőt és anyát. Hirtelen természetű.

Be szeretném adni a válást, hogy pontot tegyek a végére, de ő kijelentette nem válik, mert szeret minket. Én is szeretem, de nem akarok visszamenni hozzá, mert még egy ilyet nem élnénk túl. Iszonyú volt, mindig csak reménykedtem, hogy hazavisz minket és elém áll, hogy imád és nem akar elveszíteni, ehelyett nem lett semmi és lassan kiábrándultam, de szeretem még, viszont elválok tőle mindenképpen. Nekem kevés amit nyújtani tud.

Tehát nagyon erősnek kell lenned, borzasztó nehéz, járj el szórakozni, keresd a régi barátokat, hidd el nem utasítanak el, tapasztalat. Én is egyedül éreztem magam a kicsivel, de mostanra túl léptem rajta. Az első 2 hónap volt iszonyú nehéz, főleg, hogy sűrűn láttam is és látom is.

Sok kitartás és boldogságot. Remélem megtaláljuk mi is!!

Ha nyitott tudsz lenni egy új kapcsolatra, könnyebb. Nem ajánlanám, hogy vissza fordítsd. Strukturáld az időt hasznosan.

Az a szófordulat nagyon ismerősen hangzott "megkértem hogy engedjen el végleg". Nekem a körzeti orvosom egy hasonló állapotban csak annyit mondott "nincs semmibaj, menjen haza nyugodtan. Fél év múlva mindenképp zárintézetbe fog kerülni, és akkor megoldódik minden problémája. Ugyais akinek a személyiségét ennyire megerőszakolják az általában bedilizik" Elváltam. Sokkal előbb kellett volna. Sok-sok év kellett az ujjáépítésemhez. Most jól vagyok.