Éreztétek már egy szakítás után, hogy vége az életeteknek?

3 hete szakított velem a barátom. Igazából nem is tudom megmondani, hogy miért. Voltak apró gondok, de maximálisan áthidalhatóak. Ő ehelyett azt mondta, hogy neki elég volt. Én még mindig nagyon szeretem. A sírógörcseim elmúltak, de nem jobb, hiszen a fájdalom megmaradt. Nem szeretném elfelejteni, hiszen miért kéne azt, ami jó volt, de eldobni és megtartani is egyaránt félek. Falra mászok a "lépj tovább"-os tanácsoktól, "ez a srác nem ért annyit", "majd jön jobb", "eljön, aki neked lett rendelve"... Minden nap, minden percében jelen van a tudatomban, és random előjönnek olyan emlékek is, amik talán még jelentéktelennek is tűnhetnek. Nekem nem kell jobb, nem véletlen, hogy őt szerettem, ebből a szempontból nekem nem is létezik jobb. Nem azt mondom, hogy nem lehet folytatni az életet, de milyen lesz az az élet? Miután odaadtad mindened, miután rájöttél, hogy kire van szükséged, s az csettintésre eltűnik az életedből, majd jön egy másik? Miért reménykedünk abban, hogy jön egy másik, amikor tudod, hogy nem lesz soha ugyanaz? És az ugyanazt még erőteljes hasonlóság esetén sem tudod megkapni, hiszen nem az az ember áll előtted, akire vágysz.