Kapcsolat után nagy szünet, majd újra együtt? Történt veletek ilyen?

Három évet jártam a barátommal. A három év alatt ugyanabban a városban éltünk, de nem laktunk együtt. A nyári szünidő kezdetén szakitottunk. Három hónapig voltunk külön, más-más városban, nem találkoztunk egyáltalán, nem szóltunk egymáshoz fél szót sem, semmilyen formában sem. A szünet alatt iszonyatosan hiányoztunk egymásnak. A barátom próbálta felvenni a kapcsolatot velem sms-ben, de nem válszoltam, mert ő szakitott és megalázónak éreztem a sok összevisszaság után, hogy mégis közelit. Merthogy nem olyan szándékkal irt, hogy próbáljuk meg újra, hanem érdeklődőtt csupán mi van velem. A három hónap alatt mindkettőnket belesodort a szerethiány kalandokba és mindkettőnk járt a szünetből egy hónapot másik személlyel. Hiába volt ott egy újabb kapcsolat, tele újdonságokkal, mindketten szó szerint sirtunk egymás után, nézegettük a régi közös képeket és késztetésünk volt felkeresni egymást. Ebből kifolyólag nem tudtuk beleélni magunkat sem fizikailag, sem lelkileg az új kapcsolatainkba. Pl. barátom nézte az új barátnője kezét és nem kivánta megfogni, mert durva férfias volt. Eszébejutott erről, hogy nekem milyen kicsi kezeim vannak. Én is igy viszonyitgattam a barátomhoz az új fiúmat és mind csak kerestem a hasonlóságokat a két fiú közt, de keveset találtam.

Eltelt igy a nyár és egyetemkezdésre visszautaztunk abba a városba, ahol három évet együtt töltöttünk.

Amint megérkeztem, már szólt a telefonom, jöttek az smsek, hivások a barátomtól. Pár napig nem fogadtam a hivásait, nem válaszoltam az sms-eire sem, amelyekben bejelentette, hogy a városba ért és szeretne találkozni velem. Eltelt igy három nap, majd kaptam egy levelet tőle a postaládában. Azt irta, hogy nem akar elvesziteni és hiányzik a mosolyom stb. Csak még egyetlen egyszer kért, hogy találkozzunk.

Én rögtön sirógörcsöt kaptam, majd összeszedtem magam és elmentem a parkba találkozni. Szorosan megöleltük egymást találkozáskor, szó nélkü. Ezt követően tiz percig sétáltunk úgy, hogy egyikünk sem szólalt meg. Leültünk egy padra és megöleltük egymást és sirtunk. Aztán szép lassan feloldódtunk és kibékültünk. Több, mint öt éve vagyunk együtt már, vagyis a szünet utántól járunk több, mint három éve.

Azóta is merül fel nehéz periódusainkban, hogy talán szakitanunk kellene, de azért erősitette a köztünk lévő szálakat az a három szünet és az aközben történt egy hónapos kaladjaink is, ugyanis ráébresztettek mindkettőnket arra, hogy mit veszitenénk, ha nem lennénk egymásnak.

Nekem az első szerelmemmel voltunk amolyan éves viszonyban összejárók...Bár a legutobbi szakításnál mindketten kibuktunk és szerintem már soha nem fog szóba állni velem ,én meg soha nem fogom megkeresni önérzetem miatt...

Általában úgy történt minden hogy eszébe jutottunk egymásnak és telefonon vagy emilben váltottunk csevegést,majd mindig összejött...

AZ a tanácsom ,hogy ami egyszer tönkrement ,az tönkre megy másodszorra meg harmadszorra is!!!Szóval hiába telnek el Évek ,kutyából akkor sem lesz szalonna!

Exekkel ,ezért nem érdemes foglalkozni,nem egy iyenekbe buktam Én is bele...

Üdv!

Tudom, hogy mar régi kerdes, de válaszolok

Velem történt mar ilyen. 1 év után Szakítottunk, mert egyszerűen elmúlt a szikra. Utana másfél évig nem volt semmi, nem is talalkoztunk. Aztán másfél év után, mikor ujra láttam, valahogy újjáéledt bennem ez az egész, es bevallottam neki a dolgot. Ő beleegyezett, hogy kezdjük ujra. Viszont addigra mindketten megváltoztunk belsore, es kiderült, hogy mar egyáltalán nem is illunk össze, es ez lett a vége.