Vége. Hogy dolgozzam fel?

Életem első szerelme volt. És az első fiú is az életemben.

Több mint egy évig tartott a kapcsolatunk. Ki szeretett belőlem, már nem érez mást csak barátságot, és teljesen bezárt. Mikor rám néz olyan mintha azt mondaná a szemeivel, "hagyj engem békén"

A nyáron még minden rendben volt. Dúlt a szerelem. Aztán munkába állt, jöttek a gondok az életében, leginkább anyagiak, nem érezte jól magát a munkahelyén, nem úgy alakultak a főiskola dolgai, ahogy tervezte, és torlódtak az adósságai.

Én mindvégig mellette álltam, de érezem, hogy valami nincs rendben, csak álmomban sem gondoltam volna, hogy idáig süllyedtünk.

Kértem hogy adjunk ennek még egy esélyt, annyit sem akart. Mert hogy már nem szeret engem. És hogy valójában sosem tudta elképzelni a kapcsolatunk hosszútávon. De ebbe ő maga sem akart belegondolni.

Fogalmam sincs hogy dolgozzam fel.

Nem tudom mit kéne tennem. Fel sem tudom fogni hogy vége. Alig alszom valamit, sírva fekszem és sírva kelek, az étel alig megy le a torkomon. És azt kívánom bárcsak érne valami nagyobb csapás, hogy mindezt feledtethesse velem.

Úgy érzem meg fogok őrülni. Ha csörög a telefonom, ha smsem jön, azonnal kapok érte, hátha ő keres.

Hogy felejtsem el minél gyorsabban, ha mindenről ő jut eszembe? Ha annyira az életem részévé vált, hogy bármihez akarnék kezdeni, ott van? (még ha csak gondolatban is)

Ő nem csak a szerelmem volt. A legjobb barátom. A társam. Mindenen. De most elment. És nem tudom mit tegyek.