Te engednétek a 14 éves lányotoknak, hogy egy 24 éves férfival létesítsen kapcsolatot?

Fogalmam sincs, hogy az emberek miért ilyen előítéletesek. Komolyan. Mégis milyen jogon mondjátok el idegen emberekről a negatív véleményeteket? Honnan veszitek, hogy az édesanya rontotta el a nevelését? most komolyan. Honnan? Arra senki sem gondol, hogy nem ilyen egyszerű az élet? Mert most itt nagyképűen írhatnak ám a gyereket nem nevelő emberek, fogalmuk sincs az egészről (tisztelet a kivételnek). Akinek pedig van gyereke, és mondja, hogy el van b*szva a nevelés, az örüljön annak, hogy még nem került ilyen helyzetbe... Mélységesen szégyelljétek el magatokat!

Szerintem a 10 év már szembetűnően sok. Nem akadékoskodásból, de csak gondolj bele evolúciós szemmel! A férfi 30 évesen már jobb esetben egygyerekes édesapa, a lány pedig 20 évesen még tanul (hangsúlyozom jobb esetben). Természetesen nem jelent akadályt, ha az a két ember nagyon szereti egymást... köztem és a párom között 5 év van, én 12 voltam, mikor megismertem, ő 17, és a mai napig együtt vagyunk. Soknak tűnt akkor ez az 5 év, de tényleg nagyon szeretjük egymást, és ez a legkevésbé sem szabhatott gátat számunkra.

Neked 2 variációd van: vagy erőszakosabb leszel (aminek hamar itt az eredménye, de amíg fel nem nő, nem fog rajongani érted), vagy pedig győzzön a szeretet alapelvvel támogatod és beszélgetsz vele (ennek később van eredménye, de hamarabb kialakul az anya-lánya kapocs). Én a másodikat választanám, és vennék neki én gumit, sokat beszélgetnék vele, sőt, amikor lehet, áthívnám a fiút is beszélgetni vagy ebédelni, kirándulni. Nem látom át így messziről anonimban a helyzetet, de ez függ a többi tényezőtől is. Azért remélem minden OK lesz.

Ma 09:02-es hozzászóló.

Nem hiszem, hogy a hajlam lenne a hibás, ennek semmi köze az ösztönökhöz, és a veleszületett tulajdonságokhoz. Inkább személyiség kérdése, és a személyiséget elsősorban a szülő alakítja/befolyásolja, meg az óvoda, az iskola, és a baráti társaság a későbbiekben. És a "Meg tudod te változtatni a gondolkodását, az egész embert belülről?" mondatodra a válaszom: Igen, mert ő az anyja, és az a dolga, hogy terelje a gyerekét a jó irányba.

Persze ez nem úgy megy, hogy "basszus, túl magasra nőtt a fa a házam előtt, eléri a vezetékeket, áh levágom a felesleges ágait". Tehát ha egy ilyen problémával szembesül az ember, akkor ahogy írtad, ezen nem lehet drasztikus eszközökkel változtatni.

Csak folyamatos felügyelet, irányítás mellett lehet az ilyen "hajlamok" kialakulását megakadályozni az emberben. Ez pedig nem 14 éves korban kezdődik - ezért mondják sokan, hogy a nevelésben lehet probléma.

Mert a szülő nem okolhatja a "sorsot" vagy a véletlent, hogy "hát ilyen a gyerekem jelleme, ilyenné "fejlődött", ez van ezt kell szeretnem, jajjajjajjaj". Elsősorban a szülőtől függ, hogy milyen lesz a gyerek. Egyszerű példa Maugli este: ember szülei nem voltak, olyan lett, amilyennek az állatok nevelték.

Ebben a korban neki most a barátai fontosabbak, mint a családja, ezért a legjobb hatása annak lenne, ha a korosztályából, a barátai közül mondanák azt sokan, hogy "te figyu, ezt azért gondold meg". De mivel a barátai ugyanolyanok, mint ő, és Te sem csinálhatod azt, hogy odamész, és megpróbálod rádumálni a haverjait, hogy mondjátok ezt meg ezt a lányomnak, ezért én még mindig azt mondom, hogy mondd neki, hogy "ha enniyre határozott és biztos vagy a dolgodban, akkor menj fel az internetre, keress egy fórumot, vagy akár többet is, kérdezd meg mástól is a te korosztályodból, hogy ők mit gondolnak az elképzelésedről. Van egy csomó fórum tiniknek, meg egy csomó oldal, ahol az ember felteheti ezeket a kérdéseit. Csak kérdezd meg, hogy a korodbeli lányok mit gondolnak a helyzetről, nekik mik a tapasztalataik." És ha szerencséd van, ide is regisztrál, és megkérdezi. De szerintem bármilyen más fórumon is hasonló válaszok jönnének, hogy inkább hanyagold a 24 éves c.gány férfiakkal való kapcsolatot. És mivel a fiatalok körében a barátok után az internet a második legmérvadóbb válaszadó, ezért szerintem jobban fog hallgatni az internetezők kommentárjaira, mint "anyuéra, aki nem is ismeri, sőt utálja a barátom, és nem ért semmit az egészből".

Holott a kettő vélemény megegyezik.

22,11- Úgy látszik neked nincs gyereked, vagy ha van, akkor még nem találkoztál azzal, amivel találkozni ugyanúgy van esélyed, mint ahogyan nincs. Ha egy gyerekből nem jön elő az ilyen "rossz", az egyáltalán nem azt jelenti, hogy jó volt a nevelés, hanem azt, hogy a gyerek nem ilyen hajlamú. A kérdezőnek két gyereke van, igaz más nemű, de ugyanaz neveli mindkettőt; akkor a másik gyerek miért nem tesz ilyet, mondjuk miért nem áll össze egy 14 éves cigánylánnyal?

Csak az mondja, hogy a nevelés számít, akinek a gyermeke nem tett olyat, amitől összeomlott volna benne a saját neveléséről alkotott elképzelés. Merem ezt 35 évi nevelési szakmai tapasztalattal állítani. Ismerek nagyon sok egynemű testvérekből álló családot, ahol az egyik elzüllött, a másik pedig nem, és ugyanolyan nevelést kaptak.

"úgyis az a hajlam kerekedik felül a gyerekben, ami benne van. Erről nem te tehetsz. Mit tehetsz? Elmondod neki újra és újra, hogy miért helytelen amit tesz, és szereted őt. Ha tiltod, nem érsz el vele semmit sem, ha erre van hajlama."

Ez csak egy kényelmes kifogás. Azt is meg lehet indokolni, hogy valaki hajlamos az alkoholizmusra, de a piás üveget a saját elhatározásából húzza meg. Dönthetne másképpen is, mint ahogy egy 14 éves gyereknek is talán már van annyi esze, hogy felelősségteljesen gondolkozzon, vagy ha nem, akkor hallgasson a szüleire. Ha pedig másképp nem megy, akkor néha napján nyakon kell vágni a gyereket sajnos.

11:48

Nincs gyerekem. 19 éves vagyok.

De nem igazán lehet ugyanolyan nevelést adni 2 gyereknek. sose lesz ugyanaz, még ha UGYANÚGY is PRÓBÁLOD nevelni a gyerekeidet. Más, ha az egyik gyereked akkor kamasz, amikor épp jól életek és más, ha 2 év múlva épp anyagi válsággal küzd a családod. Máshogy fejlődik a gyerek, ha elsőszülött, középső, vagy a legkisebb. Más, ha a gyereknek olyan barátai vannak, akik pozitív irányba terelik. De egy jeggyel rosszabbul sikerült dolgozat kudarca is alakítja a személyiséget(pl ikreknél), meg az is, ha folyton az idősebb tesóhoz hasonlítgatják.

A szülő nevelésén kívül még 1000 dolog befolyásolja a személyiség kialakulását, de a meghatározó pont minden gyereknél elsősorban a szülő. A többi hatást úgy lehet szűrni(teljesen úgy sem tudod kiszűrni az összes külső tényezőt), csökkenteni, ha eléred, hogy a gyereked bízzon benned(sokan írták itt előttem ezt) és tiszteljen téged annyira, hogy még ha beledöglik a sóvárgásba és a szomorúságba, akkor sem csinálja meg azt, amit nem engedsz neki. És megint oda lyukadtunk ki, hogy nevelés...

De nem azért írok én sem, hogy a kérdezőre hárítsam a felelősséget, mert most tényleg nem erre van szüksége - bár megértem és egyetértek azokkal, akik így gondolják. Ha hibáztatásnak tűn a hozzászólásom, akkor az más kommentárokra adott reakció volt; és csak próbálom a kialakult szituációhoz a lehető legjobbnak tűnő megoldásokat javasolni.

chhh ha ilyen eszébe jutna úgy pofánbasznám hogy rásemerne nézni idősebb pasikra.

Dehogy ez túl nagy külömbség és gondolj a szexualitásra is o.O