Egy fiúnak/lánynak dicsőség az ha a partnerének ő volt az első és nem is vágyik másra és esetleg ő lesz számára az egyetlen?

Persze, hogy az. Sőt, jólesik az embernek ha tudja, hogy nagyon kell valakinek.

Egy ideig annak tűnik. Én 11 évig így voltam. Aztán szétmentünk. Most sokkal nagyobb dicsőségnek érzem, hogy egy olyan nővel vagyok együtt, aki nem egy könnyen elcsábítható szende szűz volt a megismerkedésünkkor. Tudja, mit akar. Van viszonyítási alapja és mégis velem van. Erre igazán büszke tudok lenne. Ha sokáig (örökre) így marad, akkor az az igazi eredmény.