Teljesen össze vagyok zavarodva. Nagyon jó a kapcsolatunk, de valami nem passzol. Ez így rendben van? Idősebb, normális emberek véleménye érdekel.

Másfél éve vagyunk együtt a barátommal. Első kapcsolat mindkettőnknek. Szeretjük egymást, a felfogásunk hasonló, sok mindenhez hasonlóan állunk hozzá (kapcsolat, hűség, őszinteség, szeretet, család, munka). Neki is megvan a maga hibája, nekem is a magamé, de ragaszkodunk egymáshoz.

Neki a természetével vannak gondok, nagyon hamar fel tudja kapni a vizet apróságokon, akár tv-nézés közben is. Ha valami kudarc éri, vagy valaki nem jól beszél vele, akkor a szeretteivel is hajlamos hidegen viselkedni. Mondta az anyukája (nem a barátom háta mögött, ő is ott volt), hogy mióta együtt vagyunk, sokat változott, türelmesebb, jobb ember lett, előtte nagyon bunkó tudott lenni velük. Én viszont lelkizősebb, érzelmesebb típus vagyok, nem vagyok az ő stílusához hozzá szokva.

Kedves velem nagyon, sokat viccelődünk, babusgatjuk egymást, tényleg rendes fiú, csak amikor nehézségei vannak, akkor bunkó tud lenni, meg bántó dolgokat mondani. Nem egyszer sírtam már miatta, kb minden héten meg tud bántani valamivel. Kicsit ideggyengének érzem, pl. a múltkor néztünk egy videót, amiben egy férfi lenyelt egy kisebb labdát, majd visszaköpte, erre a barátom elkezdett öklendezni, de olyan undorítóan. Utazás előtt is izgul, akkor is mindig öklendezik, már mondtam neki, hogy ezzel engem is meghányat.

Tudom, hogy nincs neki tapasztalata, de bennem meg elveszett valami, mikor ezek a dolgai előjöttek, olyan 4 hónap után. Szerelmes voltam belé, éreztem a rajongást, de azok után, hogy minél többször láttam, hogy mennyire nem tudja magát kontrollálni, megtört bennem valami. Mikor az van, hogy vizsgára készül, és sok a tanulni valója, már az is elég ahhoz, hogy bunkó tudjon lenni. Mondta, hogy ő nem jó ember, és rossz embert fogtam ki. Próbálja vissza fogni magát, de nem sikerül neki.

Már több, mint egy éve, minden áldott nap (nem túlzok) végig kell hallgatnom, ahogy utálattal, megvetően beszél a magyarokról, meg hogy milyen ez az ország..amivel maximálisan egyet értek, tudom, hogy nagy problémák vannak, és hogy ő a lopásnak, gerinctelenségnek van ellene, de minden nap ez megy...Ő is belátja, meg mondja is, hogy csoda, hogy elviselem, már kezdi befogni a száját, de kb. 5 perc "prédikálás" után kapcsol.

Szóval az nem stimmel nálam, hogy nekem fontos a tapintat meg a türelem, de neki elég egy piti semmiség, és bunkón tud beszélni. Én nem ilyen ember vagyok,a barátaim sem. Neki nincs egy barátja sem. Én vagyok neki csak.

Elhagyni nem fogom, mert rendes, szorgos, meg fontos neki a család, tudom hogy jó apa lesz.

Mi a véleményetek? Változhat majd? Eddig is változott már, pl. rendetlen volt, megkértem, hogy pakolja el a dolgait, a ruháit, azóta csinálja is, besegít amiben tud.

20/l, 23/f