Hogy tegyem túl magam rajta?

Első szerelem. Nekem nem tűnt fontosnak anno , hogy kitegyük , hogy kapcsolatban , egyikünk se rágta ezért a másik fülét. Az volt a fontos , hogy mellettem legyen. Aztán valahogy nem úgy sültek el a dolgok , ahogy szeretném , ma már mindent megtennék ezért még ha gyerekes is meg szeretném , hogy velem legyen , de sajnos nem lehet. Vérzik a szívem , nagyon fáj , hogy kilépett az életemből. Depressziós is voltam nagyon sokáig , ha nincsenek a barátaim , akkor nem élnék ma. De nem múlna el úgy nap , hogy az emlékek ne törnének a felszínre és ne jutna az eszembe de ő mással van. Őt kitette kapcsolatba , írta neki: szeretlek. Egyedül csak ő az ismerősöm , az új 15 éves nője nem , annyira fájt mikor olvastam: ha megbántod felszántom veled a padlót^^ ő meg írta hogy nem fogja és annyira rossz:'( A barátaim is tudom már unják ezt a témát , ma mondták mennek az ő sulijába diszkóba , 4 nagyon jó barátom van , mind mennek , ott fognak bájologni vele meg az új nőjével , igaz kérdezte barátnőm mi bánt el is mondtam neki meg bizonygatta az ellenkezőjét de nekem annyira rosszul esik hogy ahelyett hogy nem mennének el elmennek én meg itthon fogok ülni és ők meg az új álompárossal diszkóznak... most jöhetnek a kioktatások , de én inkább segítséget , tanácsot várnék , én nem vagyok olyan erős lelkiekben mint a barátnőim , nagyon nagy a szeretethiányom és nehezen tudok elengedni személyeket , akiket megszerettem..

18/N