Éreztétek már, hogy úgy szerelmesek lennétek, de nincsen akibe?

Legutóbb ez az állapot 2 évig tartott. Most vége van egy ideje, de most se jobb... :D

Igen. Azzal kell vigyázni ilyenkor, hogy ne akarjunk mindenáron szerelmesek lenni az első szembejövő nekünk tetsző szimpatikus valakibe, mert ilyenkor beleképzelünk olyan tulajdonságokat, amelyekkel valójában nem rendelkezik (csak jöhessen már össze az a várva várt szerelem) és nagy pofáraesés lehet a vége.

Legyél szerelmes belém.

Ha görcsösen akarod ezt az érzést minden leszel, csak szerelmes nem, tapasztalat, szóval igen, mondhatjuk, hogy ezzel rontod el. A pasik azért nem hívnak fel, mert érzik rajtad, hogy beléjük akarsz kapaszkodni. Én is voltam így pár éve. Túlvoltam egy hosszabb kapcsolaton, aztán úgy 1 év után azt éreztem, hogy mindenáron pasit akarok. Minden héten megtetszett valaki és bebeszéltem magamnak, hogy hú de szerelmes vagyok. Megtetszett egy csoporttársam az egyetemen, de lepattintott. Aztán összekerültem egy régi szerelmemmel, le is feküdtem vele, aztán persze nem is keresett többet. Aztán mikor leszartam az egészet, egyszer csak belépett az életembe egy hatalmas nagy szerelem, úgy hogy nem is számítottam rá. Sajnos ennek vége lett, szóval most megint egyedül vagyok és mostanában kezdem megint érezni, hogy olyan jó lenne valakivel átélni ezt újra, de próbálom elengedni ezt az "akarást". Ezt tudom neked is tanácsolni, hogy tegyél az egészre: bulizz, járj ide-oda, legyél vidám, élvezd pasi nélkül az életet, és akkor fog berobbanni az életedbe valaki véletlenszerűen.