Hogy lehet az, hogy szerelmes vagyok egy férfibe már 4 éve és nem tudom sehogy sem elfelejteni?

Nem értem az okát, azt sem tudom, hogy miért szeretem. Ez nem is szerelem hanem úgy kell ő nekem mint a kábítószeresnek a drog. 25 évvel idősebb nálam, az egyetlen jó tulajdonsága, hogy szuper intelligens de a lelke mélyéig gonosz, hogy tovább menjek, még csak szóba sem áll velem, semmibe néz. 4 éve megy ez a se veled se nélküled, most fél éve nem beszélünk, de az összes gondolatom csak körülötte forog, más férfire rá se nézek. Előtte is (tehát fél évvel ezelőttig) ilyen volt ez a "kapcsolat", hogy amikor épp kedve tartotta átjött hozzám, vagy áthívott a lakásába, de ilyenkor hetekig együtt voltunk, aztán újra hónapokig nem állt velem szóba. Azt tudom magamtól is, hogy nem szeret (ezt nem is titkolja, különben senkit sem szeret, még a gyerekét sem) de azt sem lehet mondani, hogy csak szexre kellek neki, mert azt sem akar. Okosnak tart, állítása szerint jó velem beszélgetni. Amikor együtt vagyunk akkor majdnem olyan mint más normális párok esetében, megyünk biliárdozni, fagyizni, sétálni...amíg be nem kattan az agya. Utána úgy viselkedik mint egy csendes elmebeteg. Alaphelyzetben "csak" kritizál egyfolytában mindent és mindenkit, olyan bunkó, hogy a gyerekkori legjobb barátom (akinél szerintem a világon toleránsabb ember nincs) is azt mondta, hogy nem vagyok normális, hogy egyáltalán beszélek egy ilyen emberrel -nemhogy még vele is legyek-. Mi lehet az oka annak, hogy nem tudok lépni?

Kérlek ilyen mindenféle mágiával és rontásokkal meg hasonló marhaságokkal ne gyertek mert nem hiszek benne és akkor még finoman fogalmaztam! Előre is köszönöm annak aki válaszol!