Baj, hogy nem olyan "lángoló" ez az egész szerelem dolog? (bővebben)

17L vagyok, és van egy fiú, akivel elkezdtünk találkozgatni. Nagyon kedves, meg aranyos, de valahogy mégsem érzem azt, amit kéne. Eddig egy barátom volt, de érte is meg kellett küzdenem, mármint először ő akart találkozni, én nem, aztán flegmázott, nem írt, és nekem kellett "harcolni", hogy legyen bármi is.

Ő viszont nem kéreti magát, mindenben kedves, ami persze jó, csak valahogy nincs meg bennem az, hogy ezért én is tettem valamit, csak úgy kaptam. Persze örülök neki, és izgulok, amikor találkozunk, meg minden, de meg fog ez változni? Én nem jelenteném még ki, hogy szerelem, mert még nem is ismerem, de lehet még így belőle valami? Hogy nem olyan lángoló már az elején?

A másik meg, hogy meg tudom szokni ezt a találkozgatás dolgot? Volt idő, amikor akartam barátot, meg tetszettek emberek, most meg úgy voltam vele, hogy nem érdekel semmi, csak a hobbim, és a tanulmányaim. Szóval megtanultam egyedül lenni, nem vágytam rá, nem kerestem barátot, elvoltam a kis világomban... Meg fogom tudni szokni ezt az együttlét, találkozgatás dolgot?

Bocsi hogy hosszú, de köszi a normális válaszokat:)