Nem akarok vele szakítani, de így nem fog közöttünk sokáig működni a dolog, hogyan lehetne orvosolni a problémát?

Két hónapja ismerem a barátomat, ez idő alatt nagyon sokat beszélgettünk, élőben is, interneten is, telefonon is, és én már úgy érzem, hogy nem tudok neki mit mondani.

Sokat jártam régebben bulizni, mentünk erre-arra a barátokkal, családdal ennek ellenére még sincs olyan sok izgalmas, vicces vagy csak említésre méltó sztorim, hogy még hónapokon keresztül tudjam mesélni neki, hogy mi történt régen. Vele ellentétben! Vele rengeteg dolog történt és most is sokat jár mindenfelé, még az én barátaim nem érnek rá arra csak hetente egyszer, hogy együtt lógjunk, így nem nagyon megyek sehova, semmi érdekes nem történik velem.

A párommal ugyan szoktunk kirándulgatni, sokat filmezünk, csinálunk ezt-azt, de ezekről mit beszélgessünk?

Több volt barátommal is azért szakítottam, mert kínosnak éreztem, hogy semmit nem tudok nekik mondani és inkább kiléptem én a dologból, mielőtt ők vágták a fejemhez, hogy unalmas vagyok és legyen vége.

Ezzel a fiúval viszont nem akarok szakítani, mert nagyon jó hozzám és nagyon kedvelem, de félek, hogy ő is rosszul érzi magát miattam, mert hogy unalmas vagyok, és hamarosan lapátra tesz. :( Szerencsére ő sokat beszél, de azért nekem is kellene témákat felhozni (többször).

Volt már valakinek hasonló gondja?