Most akkor mégis mi a jó a férfiaknak? Van valaki hasonló helyzetben?

Sziasztok!

Megpróbálom tömören leírni:

A külsőm "cicbabás"-ha már ezt a szót kell használni egy nőre,aki ad magára.Hosszú,szőke hajam van és csinosan öltözködöm-de semmi extra,ízléses kereteken belül,nem teszem ki,amit nem kell.

Sokan azonnal megítélnek. Pedig aki ismer,kedves,jószívű,intelligens embernek tart,és én is úgy látom,hogy a kevés normális közé tartozom.Vannak életcéljaim,nem tengek-lengek...(nem önfényezés,mert vannak hibáim,amikre nem vagyok én se büszke,de kinek nincs?)

Ennek ellenére nem találok egy normális partnert,mert hiába beszélgetek egy fiúval,hiába láthatja,hogy nem egy nyávogós idióta vagyok,hanem egy határozott,normális nő,azonnal bepróbálkozik.Volt,hogy megkérdeztem tőle,hogy gondolja,minek tart engem?Elmondta,hogy normális nőnek,olyannak,amilyen ritka.A hátam mögött meg felaggat jelzőkkel csupán a kinézetem miatt.

Ez megy...elegem van már.Megváltozni pedig nem fogok,mert nekem ez tetszik,így érzem jól magam a bőrömben.

Egyébként "normális"-nak gondolt művelt férfiakkal randizom,szóval már nem tudom,milyen "körökben" kellene keresgélni.Pedig nagyon nehéz életem volt/van és nagyon szeretnék végre egy olyan embert,aki melletem áll és megbecsüli,értékeli amilyen vagyok.

A kérdéshez még kapcsolódik,hogy régen pl barna voltam és nem engedhettem meg magamnak divatos ruhákat(nem mintha most annyit költenék rájuk)...akkor meg nem kellettem,meg se akartak kb ismerni,mert "átlagos" voltam.Az exem is olyan nőket nézegetett,mint amilyen a mostani külsőm és még a fejemhez is vágta,hogy a férfiak az ilyyenekre buknak...

akkor kérdezem én,most mi a jó?