Fiúk/férfiak! Mik azok a női tulajdonságok/rossz szokások, amiktől a falra másztok?

- a racionális gondolkodás teljes hiánya és döntéshozatal puszta érzelmi alapon (mert az érzéseknek nem lehet parancsolni), ja és emellett a pasik állatnak nevezése (mert minket csak a hormonjaink vezetnek). Azt nagyon szeretik szajkózni, hogy a szex nem minden, de azt már nem lehet megmagyarázni, hogy nem csak az érzelmekről szól a világ.

- a problémakezelés pusztán érzelmi alapú megközelítése, azaz mikor a probléma megoldása abban rejlik, hogy a lelket könnyítendő kisírják magukat valaki vállán, aztán a hibát újra meg újra elkövetik (újrakezdeni a nem működő kapcsolatot pl), mivel a megoldás egy újabb sírás

- a barátság kedvességi alapon történő megfogalmazása, úgy értem, amikor azt hiszik az a jó barátság, ahol kb szerelmesek a felek egymásba, aki pedig építő jellegű kritikát mond, az ellenség. Mondjuk pl az előző pontra visszatekintve, ha elmondod, hogy tán' nem kellene, akkor s*ggfej vagy, mert nem tetsző választ adtál.

- a konfliktuskezelés sajátos megközelítése. Nyeljük a békát, nyeljük sokáig, majd amikor már elgurul a gyógyszer, akkor kiadós szardobálás jön megbeszélés helyett, ahol ismét az érzések uralkodnak, így sértések és ellensértések röpködnek (mert ismét nem a probléma megoldására törekszünk ugyebár, hanem a sértések okozta fájdalom megtorlására), így okozván helyrehozhatatlan helyzetet, begyógyíthatatlan sebeket. Itt érkezünk a végső stádiumba: "én vele nem állok többet szóba", ja, hogy lakótársak vagytok pl, az nem számít...

- amikor a szexet egy huszadrangú dolognak állítják be, és önkényesen eldöntik, hogy ha ők hónapokig megvannak szex nélkül, akkor kötelező mindenkinek mosolyogva bírni. Aztán, ha egyszer nekik mondanak nemet, amikor épp a falat kaparják a hormonjaiktól, akkor meg sírnak, mert nem felelnek meg a párjuknak.

- amikor nem képesek felfogni, hogy a párkapcsolat nem attól lesz jó, a párjuk mert rá sem néz másra, hanem azért, mert ránéz másra, és MÉGIS a párja kell neki. Amikor nem képesek belátni, hogy a pornó és az utcán szembejövő csajok megnézése NEM MEGCSALÁS!

- Amikor nem értik meg, hogy örök szerelem NEM létezik, így talán nem kellene kilépni az első érzelmi megingáskor, mert egy hosszú kapcsolatban a szerelem fel- fellobban és ki is huny újra és újra. Egy felnőtt párkapcsolatban MINDIG vannak megingások, csak tenni kellene a láng életben tartásáért, de a nők ilyenkor mindenféle karmikus gondolkodást vezetnek a dologba, miszerint "ez nem lehet véletlen", vagy "ez annak a jele, hogy már nem szeretem".

- az álszent, hamis erkölcsökön alapuló mentalitás, miszerint minden csaj r1banc, aki nem vár 17 éves koráig a szexszel, vagy belemegy egyéjszakás kalandba, vagy szexbarátságba. Aztán amikor ők dobnak gerinctelenül félre mindent (odaadó párt, barátokat), a felelősségvállalás nyoma nélkül egy fellángolásért, az tök más, mert szerelmesek, az érzéseknek meg ugye nem lehet parancsolni.

- amikor azzal jönnek, hogy a párjuk orális kényeztetése megalázó (ezt egyszer valaki próbálja már nekem elmagyarázni, hogy mégis mi a megalázó benne?)

- a sok nőre jellemző ambícióhiány és beszűkültség, amikor süteményeken, szerelmen és kisbabákon kívül semmi sem képes lekötni őket, mégis elvárják, hogy egyenlő partnerként kezeljék őket.

- Amikor 18-25 évesen ezeket mind, mind elkövetik, és közben büszkén szajkózzák, mennyire érettek, és a korosztályukban futkosó fiúk milyen kis idióták a videojátékaikkal...

Hm,megdöbbentő hogy mennyi "hibánk" van nekünk,nőknek az 5-ös szerint.Tulajdonképpen amit felsoroltál az a NŐ pontos leírása,ilyenek vagyunk,genetika,ez nem változik meg soha.

Neked inkább egy férfi kellene ilyen elvárásokkal azt hiszem.

És most jöhetne egy lista arról,hogy mi NŐK mit találunk idegesítőnek a férfiakban,ugye?

1. Komolytalanok,a szex jöhet bármikor,de semmiféle kötöttséget vagy felelősség vállalást nem akarnak.

Ha teherbe ejtettek egy lányt,kisfiúsan összetojják magukat és hanyatt homlok menekülnek a 9 hónap múlva megszülető kisded miatt érzett nyomás hatására.

Vagy abortuszra küldik a nőt,mert szerintük az semmi,kibírható,apró kellemetlenség.

2. Azon panaszkodnak,hogy nincs a földön egy normális nő,egy rendes lány, amikor találkoznak vele,akkor meg semmibe veszik,bunkóznak velük,félrelépnek.

3. Körülbelül addig vannak a lánnyal amíg a szerelmi köd fel nem száll,aztán amikor a szerelem helyét átvenné a szeretet, a kölcsönös megbecsülés,mondvacsinált idétlen indokokkal szakítanak,és újabb 2-3 éves viszonyba kezdenek egy másik naív lánnyal,aki szintén hosszú távra tervez velük,de aztán azt is lepattintják és így tovább.

4.Sunnyognak,nem vállalják fel a kapcsolatot,csakis a 4 fal között,de amint kézen fogva szeretnénk sétálni az utcán,egyből távolságtartóak lesznek.

5.Elégedetlenek a barátnőjükkel,feleségeikkel,folyton a médiában látott szilikon cicis semmirekellő nőkhöz hasonlítgatják őket,még ha nem is mondják ki.(Lóg a melled,nem elég feszes a feneked,stb stb)

6. Házimunka és gyermeknevelés: még mindig úgy gondolják hogy ez a nő dolga,ők munka után hideg sörrel a kezükben videójátékkal játszanak vagy a tv-t bámulják,eszükbe sem jutna segíteni.

7. Évekig együtt élnek a barátnővel,hitegetik a házassággal,de amikor oda kerülne a sor,lefarcolnak.

Persze akinek nem inge...Ugyanez a nőknél.Nem mind kényeskedő ribizli,hanem rendes,komoly kapcsolatra alkalmas lány,de ironikusan ekkor köszön be a 2-es pont.

"Neked inkább egy férfi kellene ilyen elvárásokkal azt hiszem. "

Ezen nagyon jót mosolyogtam (cseppet sem a rossz értelemben!!), de nem így van :D. Az kimaradt a felsorolás végéről, hogy alapvetően imádom a nőket, házas ember vagyok, a legjobb barátaim között is nem egy a nőnemű. Talán pont azért bosszantanak annyira a fent leírt dolgok, mert amúgy tisztelem a nőket, és nem értem ezen hibák okát.

"Tulajdonképpen amit felsoroltál az a NŐ pontos leírása,ilyenek vagyunk,genetika,ez nem változik meg soha."

Ezzel nem értek egyet! Mármint nyilvánvaló, hogy ezek a problémák a nők ösztönös működéséből fakadnak, így működik a női érzelmi hálózat, de szerintem pont arról van szó, hogy a felnőtté válás során ezeket meg kell tanulni a helyén kezelni.

"És most jöhetne egy lista arról,hogy mi NŐK mit találunk idegesítőnek a férfiakban,ugye?"

Nem igazán értem, mit találtál ennyire sértőnek a listámban, semmi személyes, vagy ellenséges szándék nem vezérelt annak megírásakor. A korrektség jegyében viszont megjegyzem, van férfi listám is:

- az elkényeztetett, "teremtés koronája" módjára történő viselkedés, amikor is alanyi jogon elvárja a tiszteletet, mondván ő a felsőbbrendű férfi, de eközben a világon semmit sem tud és akar felmutatni. Egy nő persze, legyen istennő az ágyban, miközben ő, a férfiak férfija az egyetlen, akivel lefekszik. Lássa el a gyerekeket, dolgozzon is, ne legyen kitartott k**va, a háztartást is vezesse, lehetőleg pedig ugyanúgy, de legalább olyan jól főzzön, mint anyu. Mindeközben értse is meg, hogy a család fejének nagyon kemény az élete, ezért igénye van elmenni piálni a spanokkal, meg munka után már nagyon fáradt, ezért nincs kedve másra, csak sörrel tévézni.

- a fenti felállás, megspékelve azzal, hogy némelyik egy kicsit sem képes férfiasan viselkedni, de hisztizve elvárja, hogy igenis tekintsék őt is férfinak, a nők vele is ugyanúgy feküdjenek le. Mivel ez nyilván nem teljesül, ezért szidja a nőket (csak a kigyúrt, hülye macsók kellenek), a világot (a pokolba tart, régen jobb volt), a médiát (agymosás, r1banckultusz) és minden mást, mert neki nem jut a jóból.

- az önérzetes kiskakas, akinek a legfontosabb, hogy önnön férfiasságát bebizonyítsa - persze, mások kárára lehetőleg. Örök mondata a "velem ezt nem lehet csinálni, majd én jól megmondom". Ha iszik egy kicsit, egyből erősnek és okosnak képzeli magát - pontosabban józanul is, csak akkor még vannak gátlásai -, így megvetően méricskéli az összes vetélytárs kant, akik felett igyekszik a dominanciáját kimutatni. Persze, minderre csak azért van szüksége, mert belül gyáva és bizonytalan, ezért igyekszik megfelelő célpontot választani, aki gyengébb(nek tűnik) nála. Amikor nem jön be, akkor persze, jól meghívja az ellenfelet egy sörre, majd innentől úgy állítja be, mintha ketten lennének a kocsmában a legkeményebbek.

- a macsóskodás, amikor egyfajta kötelező férfikellékként tűnik fel a prosztó, tahó viselkedés, mert egy férfi nem kér, elvesz. A férfiöltözőben, a tökét lóbálva magyaráz, a nőket tárgyként értelmezve, mint valami gettószökevény. Büszkén meséli a legtahóbb csajozós történeteit, amik szigorúan a nő megalázásával értek véget, mert az igazi férfi ugyebár az, aki nem fut a csajok után, hanem a nők könyörögnek neki, hogy leszophassák, ő meg esetleg a legjobbaknak megengedi. Persze, a sztorik fele sem igaz, és az ilyen pasik fele otthon akkora papucs, hogy arra szavak nincsenek - vagy jobb esetben teljesen normális fickó otthon, csak éppen az öltözői hangulathoz kötelező alkalmazkodni.

- A legjobb, amikor még mindez a macsó duma totális ellentmondásokkal megspékelve áll össze: a pasiknak dicsőség az egyéjszakás, a nőknek szégyen. Ebből aztán összeáll az a helyzet, amikor a pasinak igénye valami, amit a nőktől kap meg, majd magasról lenézi azt, aki ezt meg is adja neki. Mindezt a vadászat és a vad felállásra igyekszik párhuzamba állítani, ami önmagában már gáz, de valójában még rosszabb is: a vadász nem nézi le és köpi le a vadat. Aztán ha ezeknek születik egy lánya...

- a férfi büszkeséggel takarózás. Pl, amikor gyáva megnyílni, érzelmeket kimutatni (mert az b**is, és nehogy már b**inak nézzék), vagy mondjuk, szimplán csak nem akaródzik kompromisszumra jutni egy adott témában, esetleg be kéne ismerni, hogy hibázott, ilyenkor azt állítja, ő túl "büszke" ahhoz. Ha valami házimunkát derogál neki megcsinálni, akkor is egyszerűbb ráfogni, hogy ez "nem férfimunka", mondván ez túl alantas neki. Csomó gyökér inkább még a boldog párkapcsolatát is hagyja tönkremenni, mert a saját férfiasságának látszata mindenek felett áll, márpedig a férfi ugyan meg nem alkuszik. Rövidre fordítva: a saját töketlen gyávaságát úgy állítja be, mintha ez a férfi felsőbbrendűség velejárója lenne.

- az abszolút érzelmi unintelligencia, amikor még csak nem is veszi a fáradságot, hogy egyáltalán megpróbálja megérteni a párját, helyette bámul a hisztiző asszonyra, mint a bamba tehén. Aztán, amikor már elege van a hisztiből, akkor inkább megadja, amit az asszony kér, mondván legyen már csönd. Aztán meg a sör mellett panaszkodik a haveroknak, hogy az asszony mennyire hisztis, miközben annyit sem képes felfogni, hogy éppen ő az, akinél ezzel (sőt: csak ezzel) lehet elérni valamit, azaz ő neveli ki maga mellé a hisztérikát.

- a díszes tollazat gyűjtése, azaz a fétisszerű vonzódás a tárgyakhoz. Megszállott módjára gürizik bizonyos teljesen felesleges dolgokért, mivel ezekkel igyekszik a státuszát, a sikeres férfi, az alfahím szerepét bizonyítani. Méregdrága telefon, amin telefonálás mellett kb csak angry birdsözik és facebookozik. Nagy autók, amik elviszik a gatyáját is, és dührohamot kap, ha a gyerek véletlen megkarcolja a triciklivel, viszont szinte titkon várja, hogy valaki a tesco parkolóban véletlenül rányissa a kocsiajtót, hogy aztán jó hangosan világgá kürtölhesse: "tudod, te mennyibe került b**meg?".

- az egoista önző felfogás, amikor mindig képes megmagyarázni, hogy az asszony volt a hibás, és az igény egy adott tettre jogos. Azaz, ha mondjuk az asszony most szült, és éppen nem szexelhet, akkor a férfi egy áldozat, aki kénytelen máshová elmenni a szexért, mert neki arra szüksége van. Utóbbi ugyan igaz, de azzal meg ugye ki törődik, hogy a gyerek, és a nő, akinek örök hűséget fogadott, mindezt hogyan éli meg, ha kiderül. Ja, de persze, a lényeg, hogy ne derüljön ki, mert ami nem derül ki, az nem fáj - majd a Ryan közlegényt nézve persze, beszélünk a tökös férfibecsületről, kötelességtudatról és felelősségvállalásról.

- az idióta igény a dominanciára, amikor már a gyereknevelésben sem az a lényeg, hogy a gyerek boldog és sikeres legyen, hanem, hogy apa szavára hallgasson. Az, hogy a gyerek mit érez, az nem számít, csak az, hogy apa tökös, kemény fickó, akinél fegyelem van, akinek a szavát félik a gyerekek, bele sem gondolva, mennyire szánalmas már, hogy valaki arra vágyik, hogy féljenek tőle a gyerekei. Ugyanígy rendkívül fontos az is, nehogy az asszony hordja a nadrágot, ezért akkor sem szabad engedni az asszonynak, ha amúgy igaza van, mert akkor "papucsok" leszünk.

- a motiválatlan tohonyaság. Egy jó cimborám nagyon találó gondolata volt (összefoglalandó a két listámat): kettő darab igazán elcseszett ember létezik a világban: az érzelmi válságban tengődő nő, és a motiválatlan férfi. Nagy igazság! A fickók, amikor megasszonyosodnak, elkezd az életük rutinszerűvé, biztonságossá válni, úgy kezdenek lustulni és igénytelenedni. Szép lassan így lesz a tüzes csődörből egy tohonya disznó, aki kopaszodik, pocakosodik, szőrösödik, akit az asszony szolgál ki. Ahogy öregszik, szép lassan már semmi haszna nincs, csak úgymond megtűri az asszony. Aztán az unokák korára meg csak hülyébbnél hülyébb poénokkal jön az unokáknak, akik zavarodottan néznek félre és mosolyognak, "na de tataaa", mivel a tiszteletet már rég nem tudja semmivel sem kivívni magának.

Mielőtt valaki félreért: férfi vagyok, és ezt a listát úgy írom, hogy egy része rám is igaz, de igyekszem kezelni, egy másik része pedig igaz volt, de kinőttem. Úgy értem, nem érzem magam egy nemtelen, felsőbbrendű istennek, csak magammal szemben is ugyanolyan fejlett a kritikai érzékem, mint másokkal szemben :D.