Hogy lehet feldolgozni azt, ha valakinek meghal a párja?

én tuti öngyilkos lennék, szal nem kéne ezzel foglalkoznom

a kérdésre is válaszoljak: rettentő nehezen, csak az idő segít.

na meg az is számít,hogy milyen volt a kapcsolat, mióta voltak együtt stb.

sok idő alatt. ha gyerek nincs, akkor bár keménynek tűnik, de el kell tenni a közös dolgokat. fotókat, stb-stb.

azért, hogy ne emlékeztessen folyton minden.

egy sarkot lehet hagyni, ahol ott vannak a rá emlékeztető dolgok (de ezt sem a lakás fő helyén).

Sajnos volt alkalmam nem egy családot látni, ahol gyereket veszítettek el. Ott is ezt a megoldást választották, hogy csak egy sarok volt - amolyan házi oltárként, de nem vallási értelemben - szentelve a képével, kedves tárgyaival.

És az idő - idő - idő... más nem.

Persze majd egy év múlva meg valaki újjal - az élet bár kegyetlen, de megy tovább....

Biztos nagyon nehéz, de én mégis egy picit ahhoz tudnám hasonlítani, amikor egy kapcsolat véget ér hirtelen, mert mondjuk az illető lebukott, hogy mással hetyegett.

Ott is megvan az a motívum, hogy hirtelen jött dolog, az elszenvedő fél nem akarta, hogy így történjen. És valamilyen szinten ott is meghal a másik fél a számomra, mert már nincs többé.

Mikor szakítottunk, folyamatosan az álmodtam, hogy az exem meghalt. Aztán rájöttem, hogy ezt biztos a tudatalattim kreálja magának, mert számomra valóban meghalt.

Persze ez csak egy párhuzam, azért egy tényleges haláleset sok szempontból más.

24/n

Ha valóban szeretted, és vele tudtad csak elképzelni az életed, akkor közel van a lehetetlenhez. Az érzést csak kívülállóként figyeltem meg, szerencsére nem velem történt. Nem kívánom senkinek. Sokkal rosszabb, egy hirtelen szakításnál, egyszerűen egy leírhatatlan fájdalom.

1 évig beszélgettem egy ilyen női ismerősömmel. Nap, mint nap próbáltam tartani benne az életkedvet. Nagyon nehéz volt, és nagyon le is terhelt. Az egy év alatt 3 öngyilkossági kísérlete volt, egyik sem vezetett célra. (szerencsére)

Próbáltam elterelni a figyelmét egy olyanról dologról, amiről lehetetlen. Egyedül nem tudom hogyan lehet ezen túljutni. Még én sem tudnám egyedül legyőzni az érzést, bármennyi fájdalmat kellett elviselnem az életben, ami úgy ahogy megerősített belül. Ez egy olyan érzelmi állapot, ami iszonyatos fizikai fájdalmakat idéz elő. Egyszerűen nincs életkedved. Nem sima depresszió, az lenne ha jó, ha ott megállna. Kell hozzá egy kitartó barát, aki segít. Idővel a fájdalom mérséklődik, el soha nem múlik.

Nekem van egy ismerősöm, akinek meghalt a barátnője egy autóbalesetben és a lány 1 hónapos terhes volt.

Mellette voltunk 4 en barátok. Amikor lehet segítettünk ha tudtunk de sosem fogadta el igazán a segítséget.

Inkább megváltozott és már nem lett az a nagyon kedves szerelmes féle, átváltott egy másik stílusba egy lesz@rom stílusba. Talán azt tudnám mondani h eléggé elzárja az érzéseit.

Nekem a lány az egyik barátnőm volt.25/L