Mit tegyek? Próbáljam vele megbeszélni?

Nagyon szeretem a barátom és ő is szeret engem,tudom.Csak az a probléma,hogy néha úgy érzem,mintha a tulajdonaként kezelne engem és teljesen kisajátítana magának.Minden nap szoktunk találkozni,délután.Én általában délelőtt mindig itthon vagyok egészen addig,amíg nem megyek találkozni vele.Tegnapelőtt el akartam menni a barátnőmmel vásárolni,de nem mentünk,mert nagyon meleg volt s nem is volt kedvünk.Amikor a barátom megtudta,azt mondta,hogyha elmentem volna vele vásárolni,nem is találkozott volna velem.

A tegnap megkért az egyik barátnőm,hogy vegyek el neki egy ruhát egy lánytól,de oda se mehettem.Vagyis azért is veszekedett velem és olyanokat vágott a fejemhez,hogy csináljak amit akarok és reméli,hogy majd egyszer észreveszem magam.De nem értem,hogy ebbe mi eshetne neki rosszul vagy miért nem mehettem.

Nem mehetek a barátnőmmel a városba,nem mehetek fagyizni,semmit sem csinálhatok majdnem.

Amikor erről próbálok beszélgetni vele,akkor általában mindig elkezdünk veszekedni és amikor ő felmérgelődik,akkor nem is lehet vele normálisan beszélgetni.Fogalmam sincs hogy érthetném ezt meg vele vagy hogy tudnánk ezen változtatni.Én általában mindig kitalálok valamit a barátnőimnek,hogy miért nem megyek,mert nem akarok vele veszekedni,mert sokkal fontosabb számomra ő,mint a barátnőim,de azért nem esik jól és nem szeretném,hogy mindig veszekedjen velem,akárhova megyek vagy akármit csinálok.

Én se veszekedek vele,hogyha a barátaival van,sőt.Nem is szeretném,hogy egész nap otthon üljön és semmit se csináljon.Soha nem tudnék ilyenekért veszekedni vele..

Mit csináljak?Próbáljam vele megbeszélni?

16/L