Hogy is van ez? A nők kiharcolták az egyenjogúságot és eljárnak dolgozni ugyanúgy 8 órában. De az ővék a házimunka nagy része továbbra is. Akkor ez nem igazságos, nincs egyenlőség a férfivel mégsem.

A hímnemű léthez mára komoly elhivatottság kell. A 60-as évek

óta, amikor is a feministák sikeresen kezdték felemelni szavukat,

a nők öngyilkossági rátája 34%-kal csökkent, a férfiaké viszont

16%-kal nőtt. Ennek ellenére a figyelem középpontjában még

mindig a nők nehéz sorsa áll.

A 20. század második felében, amikor a nők belekóstoltak a

szabadság ízébe és kiásták a férfiakkal a csatabárdot, a párkap­

csolatokra és házasságokra rendre óriási nyomás nehezedett.

A nők dühösek voltak, a férfiak pedig csak néztek, mint borjú az

új kapura. Korábban generációkon át egyértelműen elvált a két

szerep. A férfi volt a ház ura. Ő kereste a kenyeret, a szava tör­

vény volt, és világosan körvonalazódtak azok a területek, ahol ő

hozta a döntést. Védelmezett és gondot viselt. A feleség látta el az

anyai, háziasszonyi, magántitkán és ápolónői feladatokat. A fér­

fi is tudta a kötelességét, a no is. Egyszerű volt az élet.

Ám egyszer csak minden változásnak indult. A vicces tévésoro­

zatok és reklámok a pipogya férfit idiótának kezdték bemutatni,

szemben az éles eszű nővel, aki különb a férfinál. Egyre több nő

hallgatott az egyenlőség hívó szavára. Ám a nők láthatóan tud­

ták, mit akarnak és hová tartanak, sok férfi viszont úgy érezte,

hogy csak kullog utánuk.

Sok férfi már a nemek háborújáról beszél, ami tagadhatatlanul

depresszióba sodorja az egész férfinemet. Korábban soha ennyi

férfi-legyen bár ifjú vagy aggastyán-nem követett el öngyilkos­

ságot (a listát a japánok vezetik). A hímnem nincs tisztában a fel­

adatával, kiesett a szerepéből, elvesztette a követendő mintákat.

M.anapság a nőkre is nehéz idők járnak. A. feminizmus a férfi-

női egyenlőtlenséget felszámoló mozgalomnak indult, azt ígérte,

feloldozza a nőket a mosogatódézsához kényszerítő láncokból.

Napjainkban a nyugati világban a nők nagyjából 50%-a dolgo­

zik - akár akar, akár nem. Nagy-Britanniában minden ötödik

család feje egyedülálló nő, ám egyedülálló férfi 50 családból csu­

pán egynek áll az élén. Ezeknek a nőknek ma egy személyben

anyáknak, apáknak és családfenntartóknak kell lenniük. Ma már

őket is fenyegetik a hagyományos férfibetegségek: a gyomorfe­

kély, a szívroham, a stressz és szövődményei.

A nő a fejlődés során a gyermekszülésre és a fészek védeimezésére

szakosodott, ennek megfelelően a nó'i agy teker vények a gyermek­

nevelésre, a táplálásra és a hozzátartozók iránti szerető gondosko­

dásra álltak be. A férfi fejlődése egészen más munkaköri leírást

hozott magával: ő a vadász, az üldöző, a védelmező, a családfenn­

tartó, a problémamegoldó. Van tehát értelme annak a kijelentés­

nek, hogy a férfi és női agy tekervényei más-más célokra és felada­

tokra alkalmasak.

A férfiak gyakran mintha nem értették volna a szabályokat. Az

egyenlőtlenségek miatt szót emelő nő például együttérzést váltott

ki, a férfit ugyanezért nó'gyűlölőnek bélyegezték.

ez az egyenjoguság arra jó, hogy még jobban felkavarjuk az állóvizet. Nem véletlen, hogy a férfiak nem találják a helyüket, de még a nők sem.

KÉrdező: Kur***várra általánosítasz!

Idézet: Régen lehet, hogy az asszonynak kuss volt, és sok volt akkor is a házimunka, de akkor legalább mást nem kellett dolgozniuk. Akkor a betevő megszerzése volt a férfi feladata, az asszonyé a háztartás és a gyereknevelés.

Nah ez úgy marhaság ahogy van, egy normál családban mindkét fél tudta, hogy mi a szerepköre, ma már nem így van sok esetben! Mindenki tette a dolgát, mindennek megvolt a maga rendje, szokása, módja, stb. Azért ne úgy nézzünk már vissza a múltra, hogy a férfiak csak verték, ütötték az asszonyaikat. ÉS még sorolhatnám.

Az ellen miért nem emeli fel a szavát senki, hogy ma Magyarosrszágon rengeteg a FÉRFIBÁNTALMAZÁS IS? Hogy a NŐ VER férfit? Vagy miért nincs a férfiaknak annyi jogvédő szervezetük, stb. ??

Akárhogy is nézzük a nők védettek sok szempontból. Csakhát a média minden szarságról beszámol, és azt mondják: a férfiak csak verik az asszonyaikat, nem dolgoznak semmit, stb. ÉS még el is hiszik.

Egyébként az egész kiírásod hülyeség ahogy van. A párkapcsolatok zöme nem azért megy tönkre amit írtál. Tény és való, hogy a szerepkörök felcserélésével, összemosásával minden borult. ÉS ITT A LÉNYEG!! DE Ennél jóval összetettebb a dolog. Fent az oka. ÉS igenis a férfiak is dolgoznak közel annyit mint egy nő. Azért gondold már végig...

A világ urai szép csendbeátveszik a hatalmat, miközben a nemek háborúznak egynással..

jah és vmi:

KÉRDEZŐ ésa többieknek:

A kis gyatokba vésődjön be az, hogy: AMI TÖBB EZER ÉVIG MŰKÖDÖTT, AZT NE VÁRJÁTOK, hogy cirka 100 év alatt megváltozzon.

Ezek a szerepek a génekben vannak elrejtve, amik a sok ezer év alatt beleégtek. Valószínűleg nem véletlenűl. ÉS így van-volt rendjén.

Azért a nők felemellik a szavukat, csak azt felejtik el, hogy szembe mennek egy ősi dologgal, amit 550-év alatt akarnak megváltoztatni.

ÉS még csodálkozunk, hogy ilyen kérdések miért vannak?

Nem kell a párkapcsolatnak nevezett életformában élni és nincs baj.

Mindenki éljen egyedül,külön lakásban és akkor nincs gond.

Az a családfő és domináns fél, aki dolgozik, aki többet keres, aki többet tesz a család fenntartásáért. Nézzük csak:

Férfiak: munkahely, foci, TV, evés

Nők: munkahely, főzés, takarítás, mosás, mosogatás, gyereknevelés, szülés.

7:1 a nők javára, vagyis a nők a családfők.

" Szóval a régi rendszer azért nem volt jó, mert nem lehetett dolgozni a házimunka mellett, és otthon unatkoztatok. A mostani meg azért nem jó, mert dolgozni kell a házimunka mellett, és ez fárasztó. Értem."

Tisztában vagy vele, hogy a szabadidő fogalma kb 100 éves fogalom?