A barátommal már egy ideje együtt vagyunk. Most lesz novemberbe, hogy fél éve együtt vagyunk, de igazából nincs semmi ötletem amivel meglephetném. Valakinek van valami jó ötlete?

Én ezt ügyesen csináltam. Hónap elején voltunk fél évesek, és skype-on beszélgettem vele. Idézem:

én: kívülről mindig olyan jól látom a helyzetet, a magam problémáira meg persze sose tudok megoldást :D

ő: ez midig így van

én: (pl fogalmam sincs, adjak-e és ha igen, mit adjak a páromnak fél éves évfordulóra... neked mi a véleményed erről? :D:D:D:D:D)

ő: hogy kérdezd meg nem a kerek évfordulókat szereti-e inkább jobban :P

én: a kerek évforduló az természetes, azon nincs mit kérdezni :D engem a féléves évforduló érdekel... :D

különben üzenem a páromnak, h fél év alatt sztem volt legalább annyi élményünk, mint más pároknak vagy korábbi kapcsolatokban 1 év alatt.

ő: szerintem tudja

miért mit akartál volna venni neki egyébként?

én: nem tudom, ezen még nem törtem a fejem, de inkább vmi személyes dologra gondoltam volna... csak az olyan kínos lenne, ha én adnék neki vmi kis meglepit, tőle meg nem kapnék még egy szál virágot se. Ezért inkább megpróbálok utána járni, h törjem-e magam, vagy sem :)

az biztos, hogy el fogom halmozni a csókjaimmal, ha találkozunk, de az vajon elég lesz neki? :D

ő: biztosan, nem is kérhetne ennél többet és szebbet:D

én: na és ha ő ad meglepetést nekem, én meg neki nem?

ő: kérdezd meg tőle h akar-e adni

én: ajj, dehogy kérdezem... akkor olyan kötelező jellegű lenne a dolog, pedig nem az :)

ő: megpuhatoljam nála én?

én: légy szíves :)

ő: na várj csak mindjár kimegyek vele cigzni és akkor rákérdezek oksi?

én: oksi

ő: akkor mindjárt jövök

én: akkor mindjárt jöjj

ő: no azt mondta h neki Te vagy a legnagyobb ajándék és nem kell venni neki semmit

én: nem is vételről volt szó :)

de jó...

ő: nem vár el semmit úgy mondta

én: akkor megmondanád neki, h én is nagyon szeretem őt, és ne haragudjon rám, ha hisztis vagyok/voltam?

ő: megmondom neki:D

én: mert nekem ő a legfontosabb :)

A többi már csak rizsa. Bocs a személyességért... Csak egyszerűbb volt így, mint leírni szépen komótosan, hogy mit s hogy. Vedd figyelembe, hogy én végig a párommal beszélgettem, úgy, mint ha egy harmadik emberről lenne szó. Tőle kaptam meg az egyenes választ, hogy nem kell neki semmi. Két szép szóval meg egy öleléssel elintéztük, és mindenki boldog volt.

Sok sikert :)