Talán velem van a baj, hogy nem értek egyet ezzel a: "Ha szereted, elfogadod úgy, ahogy van. " mondattal?

Ne aggódj: neked van igazad (persze egy szintig). Az ilyen közhelyeket a lányregények szerzői találták ki, és a tinik és a húsz éves koruk elején járók szajkózzák ész nélkül. A felfogás alapeleme, hogy feltételezed, hogy ha az "igazit" találtad meg, akkor minden magától jön, nincs hiba, nem kell áldozatot hozni, egyszerűen úgy illetek egymásba, mint csavar az anyába. Na ilyen nem lesz sosem...

Nem formálhatod a párodat a saját képedre, de igenis változni és változtatni kell egy kapcsolatban, mindezt két oldalról egyenlő mértékben. Ha zavar valami, eldöntöm, tudom e és megéri e tolerálni. Ha nem, akkor elmondom, hogy zavar ő pedig eldönti, értem megpróbál e ezen változtatni, vagy sem. Mindez akkor működik, ha mindkét fél hajlik rá, és egyik félnek sem kell önmagán erőszakot tennie. Ez egy olyan optimum, amit elérni nem lehet, de igyekezni kell megközelíteni.

Nekünk ez jött be:

Üljetek le és beszéljétek meg, hogy mi az ami a másikat idegesíti.

Ha mond egy olyat ami őt idegesíti, akkor ígérd meg, hogy változtatsz rajta, ha cserébe ő is változtat egy olyan dolgon ami téged zavar.

Szimpla üzlet, de működik.