Teljesen tanácstalan vagyok. Mit kezdjek ezzel a sráccal, hogyan tudnám rendezni a viszonyunkat? Bővebben lent.

Voltam már hasonló kapcsolatban, nagyjából ugyanez volt a helyzet. De mi meg tudtuk beszélni, mit érzünk egymás iránt, én szerettem őt, ő viszont megmondta őszintén, hogy fontos vagyok neki, de nem szerelmes belém. Szerintem mondd meg neki, hogy ha hivatalosan nem is jártok, de egy ilyen kapcsolatban akkor is "jogod" van tudni, hogy áll hozzád, mit érez irántad. Ha meg nem tudja, mi van, akkor javasold, hogy pár napig/hétig (vagy mondjuk szeptemberig, hiszen gondolom akkor költöztök össze) ne beszéljetek, próbáljon rájönni, mit érez, rendezze a gondolatait.

Szerintem egy ilyen kapcsolatban az a legnagyobb baj, hogy a pasi biztosnak érzi a helyzetét. Mi is egy évig voltunk így azzal a fiúval, aztán én elkezdtem járni valakivel, és ekkor persze tudatosult benne, hogy igenis kellek neki. Az a baj, hogy ezt nem lehet direkt így rendezni, de én nem tartom kizártnak, hogy ő is akkor világosodna meg, ha mást vinnél fel a lakásotokba. De még így is bonyolult marad a helyzet, mert kérdés, miért zavarná, mert szeret, vagy csak nem bírja elviselni, hogy aki az övé volt, most másé... Mert utólag kiderült, hogy nálunk csak az utóbbiról volt szó. Lényeg a lényeg, a fiút rá kéne bírni valahogy arra, hogy derítse ki, mit érez legbelül, és ezt ossza meg veled. Szerintem ehhez kéne az, hogy be tudjátok tartani, hogy nem szexeltek. Tudom, nehéz lesz, pláne így, hogy együtt laktok majd, de legyél te az erősebb, mert jelenleg úgy tűnik, a te szíved forog kockán. A tapasztalataim alapján azt tudom tanácsolni, hogy ne hagyd, hogy egy olyan kapcsolatban tartson, ami valójában neked nem okoz örömet. Te tudod mit akarsz; komoly kapcsolatot vele, de ő ezt nem adja meg, így akármilyen fontosak is vagytok egymásnak, próbálj kiszállni érzelmileg (és persze testileg is) ebből a kapcsolatból, mert nem fog boldoggá tenni! Ne válaszd a boldogtalanságot, csak mert nem vagy elég erős, hogy a pillanatra nemet mondj! Előbb-utóbb úgyis kihevered. Barátok pedig maradhattok, mi is azok maradtunk. Most már csak azt sajnálom, hogy én sem voltam elég erős korábban ahhoz, hogy visszautasítsam. Egy ilyen helyzetben előbb-utóbb betelik a pohár annál, aki tűr, és nekem úgy tűnik, nálatok is te vagy az, aki tűr, mert te tudod, mit érzel.

Én azért remélem, hogy a ti sztoritoknak boldog vége lesz!