Normális dolog, ha a nőkkel kapcsolatos sok kudarcom után már nemhogy érdekelnek, hanem legszívesebben nyakon tudnék egyet vágni?

Megértem a frusztrációdat, én is korrekt pasi vagyok és mindig megszívtam, de azért még hiszek a sikerben. AZ egyik kérdésemnél egy srác leírta a női-férfi hozzáállást, engedelmeddel bemásolnám:

Mindkét nem egyformán ostoba tud lenni, csak másképp. Ez is, mint minden más az egyéni intelligencia függvénye. Még a problémák is hasonlóak: mindkét nem gyáva ahhoz, hogy őszinte legyen, csak a nők azért, mert félnek, hogy megbántanak valakit (így majd inkább megbántják kétszeresen, amikor kiderül), a férfiak azért, mert félnek, hogy bizonytalannak látszanak majd, és leomlik a szánalmas kis macsó image-ük. A bizonytalanságból eredő féltékenykedés és kisajátítás, amikor a férfiak nem engedik a nőt egyedül sehová és minden pasira kutyákat uszítanak, aki beszélgetni mer a csajjal, illetve amikor a csajok azonnal apokaliptikus hisztit csapnak, ha a fickó véletlen rápillantott egy másik nőre az utcán, vagy ne adj' isten odáig merészkedett, hogy like-olja egy lány haverja képét. Az egyoldalú és következetlen elvárások, amikor a pasi elvárja, hogy a nő jó háziasszony legyen, ráadásul mindent úgy csináljon, mint anyu, az ágyban is legyen pornósztár, de persze a fickó meg ugyanúgy éli tovább a mindennapjait, mint azelőtt, és egy szemernyi változtatást sem eszközöl. A nőknél is megvan ugyanez, csak ők éppen törődést, biztonságot, gyengédséget, megértést, türelmet, odafigyelést és érzékenyéget várnak el, miközben cserébe semmit sem nyújtanak. Sok pasi képes megcsalni a feleségét, miközben ő éppen a pár napos közös gyereket szoptatja, csak mert nem bír ki pár hetet szex nélkül, míg sok nő meg egyoldalúan eldönti, hogy a pasija egy büdös féreg, ha akkor is kívánja a szexet, amikor ő nem. Mindkét nem esetén találni olyat, aki annyira önbizalomhiányos, hogy önkéntes papucsként funkcionál a párja részére. A férfiak az ősi ösztönöket, a nők a szerelmet szajkózzák, ha éppen meg akarnak magyarázni valamit, amit nem lehet. A férfiak érzéketlenek, a nők túlérzékenyek. A férfiak annyira bele tudnak feledkezni a racionális céljaikba, hogy rá sem szarnak a párjukra, a nők pedig annyira alulmotiváltak tudnak lenni e téren, hogy hobbijuk sincs, inkább csak a pasit hívogatják egész nap. A férfiak hazudoznak, hogy szexet kapjanak, a nők meg még el is hiszik; aztán meg a férfiak lenézik a nőket, mert irányíthatók, átverhetők, a nők meg gyűlölik a férfiakat, mert csak kihasználják őket. A férfiak szidják a nőket, mert csak a bunkókra buknak, miközben nem értik meg, hogy nem ezeknek a nőknek kell megfelelni. A nők szidják a bunkó pasikat, és soha nem kapcsolnak, hogy ők azok, akik sorra rosszul választanak. A férfiak demagógok, mert vágynak a szexre, a sok partnerre, de mocskos r1bancnak tartják, aki le is fekszik velük. A nők is demagógok, mert szidják a pasikat, hogy "csak a farkuk irányítja őket", miközben ők pontosan ugyanezt csinálják, csak ők szerelemnek nevezik, és szerintük így már tök más. Egyik nem sem különb a másiknál, csak vannak intelligens és unintelligens emberek.

F25

Csak a 2.,és a 3. válaszolót tudom megerősíteni,a nyakon verés,meg elég szánalmasnak hangzik!

Na vajon miért nem jön össze?

Mert ha béna vagyok,könnyebb mást hibáztatni,az szebben jön ki!

Ja,és pasi vagyok!

Nem normális dolog.

Másoknak is vannak kudarcai az életben, nőkkel, férfiakkal, a főnökkel, a szomszéddal, mégse éreznek késztetést hogy nyakon verjék őket. (Vagy legalábbis nem állandó ez a késztetés, hanem pillanatnyi, idegességből fakadó.)

Benned jól látszik, hogy állandósult ez az érzés, és utálod a nőket. Mindet, egytől egyig.

Hát most mit mondjak? Nem fogok hazudni!

Nem véletlen hogy nincs/nem lesz párod... Valaki jobb ha nem szaporodik.

Amilyen agresszív jegyeket mutatsz, jobb ha nem is kerülsz nők közelébe.

Találd meg másban a boldogságot, keress egy hobbit magadnak, légy nyitott, és hátha a szerelem is egyszer megtalál. (Bár ilyen hozzá állással kizártnak tartom)