A lehetetlen szerelemnek ez a legmagasabb fokozata! (? ) Nem vagyok egy pesszimista ember, de akkor is.

A történetem már az elejétől fogva sem nevezhető egy átlagos szerelmi ügynek. Ott kezdődött minden, hogy tavaly szeptemberben egy csoportba kerültem a suliban azzal a lánnyal, akibe utána gyakorlatilag egyből beleszerettem. Évfolyamtársak vagyunk (tehát már itt elég problémás az ügy), de őszintén megmondva előtte még név alapján sem ismertem ezt a lányt. Az igazán nagy baj viszont az, hogy ő egy gyönyörű és kedves lány, akit mindenki szeret, gondolom egy csomóan odavannak érte, én meg egy átlagos szürke egér vagyok, különösebb érdekességek nélkül (kinézetre nem vagyok csúnya, de ez önmagában nagyon kevés). Mivel azonban teljesen szerelmes vagyok belé, egy próbát mindenképp teszek, valamelyik hétvégén majd meghívom valahova, bár a kimenetel nem kérdéses sajnos. (Ne írja senki, egyébként egyáltalán nem vagyok egy pesszimista ember, de ez az egész kezd egyre jobban a padlóra küldeni.) Voltatok ti valaha is hasonló vagy ennél akár még reménytelenebb szerelmi helyzetben?