Lehet úgy egy kapcsolatnak jövője, hogy a felek szellemileg nincsenek egy szinten? Vagy csak időpocsékolás, hosszútávon ez nem működhet?

Párommal kb. egy éve vagyunk együtt, szerelmesek vagyunk, a szexszel sincs semmi gond. Viszont mostanában kezdem egyre inkább úgy érezni, hogy a szellemi dolgokban nem egy közegben mozgunk (én vagyok a lány). Például nincsen akkora szókincse. Mikor társaságban vagyunk, akkor addig, amíg az ő haverjaival vagyunk, elvan, de ha az én barátaim, ismerőseim között vagyunk, nagyon szótlan, és ez szerintem nem csak a félénkséghez köthető. Legutoljára azt kérdezték tőle így az én baráti körömből, hogy mit szeret bennem, és csak habogott, elég kiábrándító volt. Pedig nem az a tajparaszt, bunkó típusú srác, akinek kilóg a kapa a szájából, sőt, tök normális, de valahogy nem tudja magát olyan választékosan kifejezni, mint mondjuk én. De mégis, hogy még arról se tudjon semmit mondani, hogy bennem mit szeret..? Múltkor a szüleimmel beszélgetett, és utána mondták nekem, hogy jóformán akármilyen témát hoztak fel neki (foci, boksz, valóvilág :D), nem tudott hozzászólni, mert ő nem nézi őket. De úgy magától se hozott fel semmit, mintha a kommunikáció csak nyűg lenne neki, pedig tényleg nagyon közvetlenek és kedvesek voltak vele a szüleim.

Ezek után gondolkodtam el rajta, hogy én majd egy olyan valakit szeretnék, akivel meg tudok beszélni mindent, akinek véleménye van a dolgokról (úgy, mint ahogy nekem is). Nem az, tudok vele beszélgetni, de nem ássa bele magát semmibe, nem tudok vele olyan mélységekben beszélgetni vele dolgokról, mint ahogy szeretnék. De nehogy azt higgyétek, teljesen hétköznapi dolgokról sincs nagyon véleménye, mint hogy vajon van-e élet a halál után, vagy ilyesmik. Viszont szeretem őt, nem akarom elhagyni. Nektek erről mi a véleményetek, mennyire fontos ez a dolog egy párkapcsolatban? Annyit még hozzátennék, hogy én pár évvel fiatalabb vagyok, gimibe járok, ő szakképzőbe járt, most dolgozik.

A válaszokat előre is köszönöm