Maradjak, vagy válasszak mást? Vajon még a régit szerethetem? Hallgassak a szivemre?

Votl egy barátom, aki rég tetszett nekem suliban, évekekl később megtalált neten, és megismertem. Hihetetlen volt, hogy ő írt nekem. Ráadásul küldöldön tartózkodott már. Ő is egyedül én is egyedül voltam. Találkoztunk és egymásba szerettünk. Félig roma ő, ő az egyetlen roma, kaibe szerelmes tudtam lenni, és kait fel is vállaltam szüleim előtt. Nem tudok rá cigányként tekinteni. Nem értem miért szakitottam vele, pont szülinapja előtt. Lehet azért mert védeni akartam őt, kímélni a saját érzelmeimmel mit sem törődve?

Úgy érzem még tetszem neki, és nem haragszik, tartjuk a kapcsit, neki már megint nincsen senkije, de nekem van párom. Együtt is odlgozom vele, dek ülön élünk.

Aranyos meg szeretem, de nem igazi szerelem ez, sokszor negatív ő, ésk icsit gyerekes, magának való, mnitha elnyomna. Olykor úgy érzem bánom, hogy otthagytam Lackót, és néha ávgyom rá, de van amikor úgy érzem beleszakadna a szivem, ha ferit el kéne hagynom, talán sajnálom? De már számit mások érzései.

Felborulna pár dolog az életemben ha elhagynám. Azt sem tudom érdemes lenne e, a másik miatt, de zat tudom ha meignt párom Lehetne Laci, akkor nem érdekelne, hogy külföldön van, könynebb lenne szakitani, ha nem dolgoznánk együtt, vagyis nem is dolgoznák azon a helyen, mivel elég stresszes mniden odabennt, és a jelenlegi párom nagy támaszt jelent számomra, de én ugynaolyan támasz vagyok neki. Lehet am i kapcsink csak egy tanulási folyamat, csak egy jó tezst h mégis ki a fontos? Tán van értelme visszamenni a másikhoz, hisz valojaban nem lakik tőlem túl messze, csak kinn dolgozik, és ő már rég el is vett volna feleségül ha vele maradok, és ő legalább szeretne gyerekeket majd, nem mnit a jelenlegi párom, házias, jóképü, megbizható

amikro flehivott a napokban a torkomban volt a szivem meg a gyomrom.