Miért csinálja ezt sok ember? Hosszú kapcsolat után beleugrik a másikba?

Páromnak előttem volt egy öt (majdnem hat) éves kapcsolata (21 volt, mikor összejöttek az exével). Nem igazán illettek össze, de mivel csak három év után költöztek össze, ez nem jött ki egyből erőteljesen, plusz első kapcsolatnál az ember nyilván naivabb, tapasztalatlanabb stb. Aztán az első héten már komolyan kijöttek a problémák, de utána még három évet együtt voltak (sok veszekedés, több "szakítás" stb.). A vége felé már semmi érzelem nem volt szinte (párom részéről legalábbis), és végül szakítottak, de pont akkor úgy alakult, hogy a lány hazament a nyárra, és mivel páromnál volt bejelentve, oda is ment vissza az ősszel. Ez idő alatt ismerkedtünk mi meg (nem titokban, a lány is tudta), és szinte azonnal szerelem stb., amint a lány elköltözött, össze is költöztünk, fél év múlva már szóba került az eljegyzés is (az ex-szel ez nem volt téma).

Az ok (vőlegényem elmondása szerint): hat év alatt rengeteget tanult, fejlődött, rájött, hogy mi az, ami igazán kell neki. Több, mint három éve élünk együtt, harmonikus a kapcsolatunk, szerencsére.

Tehát az ok: az előző kapcsolatot már valószínűleg jóval a tényleges szakítás előtt lezárják magukban, és a következő választás a tapasztalatok fényében talán megfontoltabb.

Persze ahány ember, annyi történet, nálunk nem felelőtlen kapcsolatba ugrásról volt szó.

Mert sok ember kapcsolatfüggő. Ismerősi kör tapasztalatai alapján sok ilyen válással végződik. Manapság midnenki halálosan retteg, hogy egyedül marad, ahelyett, hogy egy szakítás után is rájönne, hogy ő is ugyanannyit ér, mint mások. Legtöbbször egyébként az hatalmas önbizalom veszteség okozza, és maguknak akarnak bizonyítani ezzel.

Én nem tartom normálisnak, de mindenki úgy rontja el az életét, ahogy akarja. Ezt erőltetni szerintem nem lehet. Én például 3 éve egyedül vagyok, de csak azért nem leszek valakivel, hogy elmondhassam hogy van párom. Ezzel szöges ellentétben van egy ismerősöm, aki szintén a fent vázolt görccsel küzd: 5 hónapja szakított vele a volt barátnője, de másfél hónapra rá már megvolt az új. Egyszerűen addig nem nyugodott, míg be nem tömte a korábbii után maradt űrt. Ráadásul az újjal sem érzi jól magát. Mindemellett múltkor már szinte pánikolva ki volt akadva rajtam, hogy: de ezt így nem csinálhatom, mert hát 30 évesen már családot kell alapítani. Én erre jót nevettem: És most csak azért kényszeresen jöjjek össze valakivel, mert még nem alaítottam családot? Te nem vagy jól összedrótozva barátom. Egyszerűen azt is meg kell érteni, hogy ma már nincs az a helyzet, mint anno a szocializmusban, hogy egyetem után jöhet a családalapítás. Nem szertnék én sem bottal állni a gyerek szalagavatóján, de elvált apukaként sem. Akkor már az első variáns is jobb.

26/F

Passz, azért szerintem ez sem olyan hűdetipikus. Attól függ, milyen körökben mozogsz, akiket én ismerek, azok egyáltalán nem csinálják ezt, sőt... Hozzám hasonlóak.

Nekem véget ért, egy hosszú, komoly kapcsolatom, eltelt azóta több, mint fél év, de én nem nagyon próbálkoztam túl komolyan kapcsolatot találni, mert még mindig úgy érzem, hogy nincs lezárva az ex. És addig úgy nem is látom értelmét. Majd, ha úgy alakul.

Néha hiányoznak a szeretet megnyilvánulásai egy kapcsolatból, persze, meg a szex is, de attól még nem kötöm fel magam, hogy nincs senkim. Majd lesz úgyis.

L