Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Párkapcsolati problémák » Egy másik férfiról fantáziálok...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Egy másik férfiról fantáziálok egész nap. Mi a baj?

Figyelt kérdés

Sziasztok!


22 vagyok, a párom 30.

1 év 8 hónapja járok a barátommal, és nagyon odavoltam érte a kapcsolat elején. Ez a rózsaszín ködű állapot kb. 1 évig tartott, de aztán valami az idők folyamán megváltozott.

Egyetemre járok természettudományos szakra, és nem könnyű, bevallom, de elhivatott vagyok a szakma iránt. Viszont a suliban már az elején is felfigyeltem egy férfi tanársegédre (33 éves), de elhessegettem ezt, mert csak a női hiúságomnak tudtam be ezt az érzést. Csakhogy fél évre rá, amikor vizsgáztam egyszer nála, akkor végem volt:

- nem tanultam eleget, de bátorított, hogy mondjam, amit tudok

- együtt gondolkodtunk, és teljesen egymásra hangolódtunk, ami utoljára velem egy fiúval 12 évesen történt meg (első szerelmem)

- őszintén meglepődött rajtam, hogy a kevés önbizalmam ellenére milyen jó eszem van (viselkedése alapján)

- őszintén kifejezte, hogy milyen intelligensnek tart, és hogy minden képességem megvan arra, hogy elvégezzem ezt a szakot, sőt, magasan kiemelt a többiekhez képest...a szemében, az arcán valamiféle ámulatot láttam (ő fizikus, én is annak tanulok)


Amit még tudni érdemes:

- elég attraktív lány vagyok, 161 cm vagyok, vékony, de nőies, babás az arcom

- gyerekkoromban történtek velem rossz dolgok, és kicsit apakomplexusom van, de nem a férfiak életkorát tekitnve keresem az "apám", hanem inkább az intellektusában, a kedvességében...és a fiatal férfiak jobban is tetszenek, csak köztük nem túl gyakori az az érettségi szint

- nagyon érzékeny vagyok és van pár érzelmi korlátom, de folytonos önfejlesztés útján vagyok

- nagyon sokat elmélkedem

- nem állok jól anyagilag, a barátom sokszor kisegít

- együtt építünk egy vállalkozást

- a tanár házas és van két kisgyereke, én pedig nem kezdek ki házas férfival (főleg, hogy tanárom...nem akarom kellemetlen helyzetbe hozni)

- a vele való nem túl gyakori találkozások alapján, több jelből is megítélve ő is vonzónak talál, sokszor zavarba jön emiatt és olyankor megdermed az arca (tehát próbálja palástolni), illetve ha feloldódik, akkor sokszor mosolyog és lesüti a szemét. már többször észrevettem, hogy bámulja, tanulmányozza a lábaim (szinte öntudatlan nézéssel)

- nagyon helyes férfinak látom a páromat, kifejezetten a zsánerem...kivéve az alkata

- nem érzek semmilyen hiányt, amikor nincs ott a párom, és az ágyban sem vagyok kimondottan oda (ennek egyik oka, hogy nálam nagyon érzelemfüggő a libidó, a másik oka meg hogy amikor belejönnék, már vége)

- nagy igényem van humorral és intellektuális gondolatokkal teleszőtt beszélgetésekre...többnyire ezt keresem egy férfiban, és ez nagyon le tud venni a lábamról

- amikor szeretgetjük egymást, gyakran felveszem azt a szerepet, hogy kiskutya vagyok, vagy macska, vagy valami kicsi és aranyos, és ő mint egy gazdi, szeretget...tehát próbálom magamból a szeretetet kifejezését kicsikarni, de csak így megy

- a barátom is okos és nagyon érzelmes is, de még egyszer sem sikerült úgy beszélgetnem vele, ahogy viszont másokkal az iskolában igen (és most nem azért, mert hogy csak a Higgs-bozonokról akarok beszélgetni, hanem számomra fontos egyfajta asszociációlánc, az egymásra való ráhangolódás érzése...de a barátom kissé mechanikus a beszélgetés terén)

- már próbáltam 8 hónappal ezelőtt szakítani a barátommal, de kiborult, és sírt mint egy gyerek, hogy ő velem képzelte el az életét, és mondta, hogy nem akar elveszíteni

- mindig mondja, hogy mennyire szeret, és mostanában ez egyre jobban zavarba ejt, mert nem tudom ezt neki viszont mondani (vagy ha kimondom, akkor azt érzem, hogy mekkora hazug vagyok, mert ahogy én mondom, az nem azt az érzelmet takarja, mint részéről)

- kb. 6 hónapja is megpróbáltam szakítani, de akkor is ugyanez volt

- korábban többször mondtam neki, hogy csak arra a férfira tudok gondolni, de azt mondta, hogy "te irányítod a gondolataid"

ami igaz is, viszont ha megpróbálnék nem gondolni arra a férfira, akkor is ha meglátom a folyosón, görcsbe rándul a gyomrom, és legalább 5 perc kell, hogy visszazökkenjek nyugalmi állapotba...tehát tipikusan az az érzés, amikor valakibe bele vagy esve, ahogy felkelek, az első gondolatom ő :( szexuális fantáziám 99%-a is rá irányul

- együtt lakom 1,5 éve a barátommal, és neki itt most elég olcsó lakni (rokonomnál vagyunk albérletben)

- sokat hülyéskedünk, nevetünk párommal, de valahogy csak barátként érzek felé, nem úgy, mint életem társa felé

- ha szerelmeskedés következik, elég erősen manipulálnom kell a gondolataim, hogy ráhangolódjak a témára (ezzel korábban nem volt gond vele)


Most mit tegyek? :( Teljes érzelmi káoszban vagyok, ráadásul a tanulmányi teljesítményemnek sem tesz túl jót ez a helyzet.


Segítenétek tanácsaitokkal, kérlek?


Köszönöm szépen!


2013. szept. 25. 08:35
1 2 3
 21/22 A kérdező kommentje:

Értem. :( Hát, tudod a szüleimmel is elváltak útjaim, és azt hittem azért, mert nem szeretnek. Vagyis...inkább úgy mondanám, hogy dühös voltam, mert fájlaltam azt, hogy nem tudják effektíven kifejezni a szeretetüket. De tudom, hogy szeretnek, és én is szeretem őket, de ettől függetlenül ha nincsenek ott, komolyan mondom, hogy nem hiányoznak. És így vagyok most a párommal kapcsolatban. Egyrészről igaz, hogy csak mi irányíthatjuk az érzelmeinket, másrészről pedig aki függetlennek hiszi magát másoktól, az nem őszinte magához. Ha sokat vagyok pozitív, csillogó szemű emberekkel, feltöltődöm, sokat nevetek, és jól érezzük magunkat. De ha szomorú, levert és szürke emberekkel töltöm az időm, akkor elszállnak a kreatív energiáim. Tudom, hogy: mert hagyom. De mivel még nem vagyok elég erős, hogy akármi jön be, ne engedjem be, ezért sok emberrel csak azért nem töltöm az időm, hogy ne mérgezzen meg a keserűsége. De ha csak ennyire tudok felelős lenni, akkor ezt megteszem.

Viszont ha érzelmileg rákapcsolódtam valakire, akkor nagyon sokat gondolkodom róla, és akkor is velem van, ha nincs velem fizikailag. Akik nem érintenek meg, őróluk nem érzem szükségét gondolkodni, mert nem is az emberekről gondolkodom, hanem arról, hogy hogyan érzek velük kapcsolatban, az érzelmeikkel kapcsolatban.

Tényleg nem segíthettek kívülállóként, de azért így is sok hasznos gondolatot kaptam tőletek. :)

2013. szept. 29. 16:45
 22/22 anonim válasza:
hú, mintha csak magamat hallanám, szinte ugyan ebben a cipőben járok! Azóta hogy alakult az életed?
2021. máj. 16. 10:55
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!