Mi a véleményetek? Rosszul döntöttem?

Annyira szeretném, ha valaki aki nem ismer és nem elfogult, elmondaná mit gondol erről a szituációról.

Röviden megpróbálom felvázolni a sztorit.

Orvosi egyetemre járok, és a nyáron kórházi gyakorlatra kellett mennem. A kórházban dolgozott egy fiú, akinek barátnője volt, aki szintén a kórházban dolgozott egy másik osztályon. A fiúval a gyak 2. hetére már eléggé jóban lettünk egymással, sokat beszélgettünk. Kezdett bennem tudatosulni, hogy már többet érzek mint sima barátság, de a barátnőjével is találkoztam naponta, és nem akartam őt megbántani, így hát nem is közeledtem olyan nagyon. De el kell ismernem, hogy nem is tartózkodtam annyira mint kellett volna, sokszor ejtettem el olyan megjegyzéseket amiket nem kellett volna, sokszor kerültek szóba olyan témák, amiket kerülni kellett volna. A harmadik hét végére már mindkettőnknek tiszta volt, hogy egyikünk sem barátként tekint a másikra, és találkoztunk a kórházon kívül. Ő megpróbált megcsókolni többször is, de én nem engedtem, és folyton furdalt a lelkiismeret a barátnője miatt. Tudtam, tisztában voltam vele hogy rosszban sántikálok, de annyira beleszerettem hogy nem voltam elég erős ahhoz, hogy minden közeledést elutasítsak. Így sokszor fogtuk egymás kezét, de több sosem történt. A barátnője rájött a dologra, és hát nem volt túl boldog, de addigra már vége volt a gyakorlatomnak, a fiú pedig nem is a környéken lakik, csak nyári munkán volt itt, így ő is hazament. Beszéltünk még facebookon, de nekem tiszta volt, hogy ez így nem mehet tovább, így megkértem hogy hagyjuk abba ezt az egészet. Nehezen, de úgy tűnt megértette, hogy ne írjon... 2 hétig. Aztán írt, és megint, és megint, kb 2-3 hetente. Hogy mi van velem, hogy vagyok. Én addigra mindig jobban voltam, de ő akkor mindig újra írt. Szeptember közepén kaptam a kövi levelet, hogy szakított vele a barátnője. Beszélgettünk face-en, telefonon is, de én már úgy éreztem, túl sok szenvedést okoz rá gondolni. Összejönni megoldhatatlan lett volna, mivel nem lakik amúgy sem közel, ráadásul én ősszel még 250 km-rel még messzebb költöztem. És úgy éreztem ha a barátnője mellett másra kacsintgat, mellettem miért ne tenné meg újra? Féltem belemenni ebbe, és nem is gondoltam, hogy megoldható lenne. Talán nem is akartam megoldani. Megkértem, hogy ne írjon, ne hívjon. Addigra más sokadszorra kértem. ő mindig azt mondta megérti és tiszteletben tartja, dehát ha ez igaz lett volna nem írt volna folyton újra és újra... De végül is megígérte, és be is tartotta, másfél hónapig. Akkor sem írt, hanem elkezdte belájkolgatni a posztjaimat face-en. Megijedtem, hogy újra írni fog, és kitöröltem, le is tiltottam. mikor észrevette, kaptam egy elég dühös sms-t, hogy mégis miért tettem ezt. Pár sms-t váltottunk, végül az utolsó amit írt az volt, hogy megérdemelne érveket, hogy miért nem kell ő nekem. Amit igazából megkapott, kb. 10 alkalommal, mert annyiszor kértem hogy ne írjon, mert lelkiismeretfurdalás, nem akarom, stb. Végül is erre már nem válaszoltam, azóta nem írt.

Mindig mikor elküldtem, kételkedtem, hogy jól teszem-e. Nem hagy nyugodni, hogy talán lehetett volna ő az igazi, mert szerettem nagyon, tényleg. De mellette mindig ott volt egy kételkedés, bizalmatlanság, hogy engem is hajlandó lesz megcsalni.

Háttérként tudni kell, hogy miután a kórházon kívül taliztunk ,engem kért meg hogy hazudjak a barátnőjének vmit, hogy hol voltunk, mit csináltunk, mert ő nem akar neki hazudni. Sajnos ezt meg is tettem. :(

A barátnője egyszer törölt engem a srác ismerősei közül, ami neki kb 3 hét múlva tűnt fel... Szóval nem tudom, hogy jól tettem-e amit tettem. Most már lezártam, teljesen, ezért merem megkérdezni mások véleményét, már nem befolyásolhat semmi.

De amíg nem zártam le folyamatosan fájt a hasam, nem tudtam enni, fogytam vagy 6 kilót, szóval egyáltalán nem éreztem jól magam, mikor életjelet adott magáról. Sztem ennek nem így kéne lennie, ha minden rendben lett volna ezzel a dologgal.

Légyszi, írjátok le mit gondoltok, lehet negatív is, csak legyetek őszinték, hogy szerintetek jól/rosszul csináltam? Ti mit tettetek volna?

És köszi annak, aki eddig el bírta olvasni ezt a kisregényt.