Fiúk, férfiak! Szerintetek igaz az, hogy egy lánynak/nőnek mindig kell udvarolnotok, hogy szeretve érezze magát?

Én inkább törődésnek, odafigyelésnek és odaadásnak hívnám, nem udvarlásnak.

A szerelem úgyis elmúlik, de egy olyan kapcsolat, ami mindkét oldalról az odaadásról szól, a szerelemnél is erősebb vonzalmat fog jelenteni.

De csak akkor, ha nem egyoldalú! Abban az esetben, ha az egyik rendszeresen cseszegeti a másikat, akkor annak a kapcsolatnak már régen vége van!

A másik a házasság. Ha nem kötelezitek el magatokat erre a döntésre, akkor még mindig bennetek van, hogy "mi van, hogy ha mégse?".

Harmonikus, odaadó és emberien megért kapcsolatot csak házastársak között tudok elképzelni. Legyen az életed egy "nyitott könyv" a házastársad felé (őszinteség), és akkor a hűség magától adódik.

Nem nevezném udvarlásnak, inkább alapvető törődésnek/odafigyelésnek/kedveskedésnek, magyarul kimutatod folyamatosan azt h szereted, h fontos számodra :)

Ez kölcsönösen fontos, ha nem kapnám meg, akkor az nem lenne igazi kapcsolat számomra és természetes számomra hogy én megadom a Páromnak.

23/F

Határozottan, nagy betűkkel, ordítva és tömegesen egyszerre bólintva: IGEN! Ezt itt és most vésd az eszedbe egy életre!

A lehető legtipikusabb hiba szerintem egy pasi részéről mindennek hiánya. A pasi azt várja a nőtől, hogy ha nem tetszik valami, majd szól. De a nő nem szól, a nők nem ilyenek. Számomra ugyan meglepő, hogy épp az oly emocionális nőknek nincs semmi fogalma saját érzelmeikről, de ez van.

Hogy is néz ki a dolog? Egy kapcsolat indulásakor mindenki igyekszik lenyűgözni a másik felet, kimutatni az érzelmeit. Aztán a komolytalan kapcsolatban a rózsaszín köd eloszlását követően megjelenik a baj, és a kapcsolat tönkre megy. A komoly kapcsolatokban viszont szép lassan összecsiszolódik a pár, elkezd eggyé válni, és az elején hevesen lángoló kemence átalakul egy masszívan, kitartóan működő kohóvá.

Ez idáig nem is gond, csak ahogy szűnik az izgalom, a két ember is elkezd kényelmesedni, szürkülni. Csakhogy a szerelem lényege az izgalom, a vágyakozás, az örömök okozása, de ki talál örömet, izgalmat és ki vágyik egy olyan dolog után, ami minden nap ugyanaz? Így van: senki.

Épp ezért egy nőt nem megszerezni és gyűrűvel magadhoz láncolni kell, hanem minden héten, minden nap megszerezni. De itt elsősorban nem arról van szó, hogy folyton bókolni kell. Mielőtt egy lusta, elhanyagolt, kiszámítható kandisznóvá válnál, azért nem árt ha eszedbe jut, hogy az a nő nem egy ilyen fickóba szeretett bele!

Szóval a lényeg: nem szabad ellustulni, és természetesnek venni azt amid van, mert az, hogy valami régóta tart, az nem jelenti azt, hogy örökké is fog tartani. Akármi csak akkor tarthat örökké, ha folyton tesznek is azért, hogy így maradjon.

Férfi szemszögből azért is kényesebb téma ez, mert a nők maguk sem veszik észre ezeket a negatív változásokat, csak akkor, amikor valaki, vagy valami elindít bennük egy folyamatot, amire nem is gondoltak. Ilyenkor szoktunk mi, férfiak tátott szájjal állni és nézni ki a fejünkből, hogy a nő, akihez mi olyan jók voltunk, egyszer csak bejelenti, hogy nem szeret már, és lelép. Ilyenkor azt hisszük, hogy ez törvényszerű, mert a nők gonoszak, önzők, kiszámíthatatlanok, és akármilyen jó vagy hozzájuk, idővel úgyis megunnak minket. Valójában ez nem igaz, egyszerűen szem azt kell szem előtt tartani, hogy egyszer az a nő valamiért belénk szeretett, de azóta mi már nem úgy viselkedünk. Nem vagyunk már olyan kedvesek velük, nem vagyunk olyan tüzesek, hanem szelídített és lusta háziállatok vagyunk. Vigyázni kell arra, hogy a nő mellett is megmaradjunk fényes szőrű, szilaj csődörnek, nem pedig átváltozni kéttonnás, kopottas, szürke igáslóvá, mert az ilyen ló csodásan húzza a szekeret, de a nő azért mindig vágyik majd nagyot lovagolni...