Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Párkapcsolati problémák » A kapcsolatunk mélyponton...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

A kapcsolatunk mélyponton van? Többi lent. Csak türelmeseknek ajánlom.

Figyelt kérdés

Három éve vagyunk együtt.Szeretjük egymást,de valamiért az én részemről egy kicsit bonyolultabb ez a dolog.(Talán mert én vagyok a nő..)Én mindig egy szolíd,kedves lány voltam,de kezdem elveszíteni önmagamat. Egész nap a páromat hallgatom,ahogy csúnyán beszél,ócsárol mindenkit és a családja egész nap otthon üvöltözik.

Volt egy nagyon rossz szokásom,ami belém lett nevelve. Mégpedig az alázatosság,nem tanultam meg senkitől se a problémák megoldását és azt,hogy másokkal szemben hogyan álljak ki magamért, csak azt,hogy hogyan teljesitsem mások kívánságait. Én soha senkitől nem kértem semmit,időm se volt rá,hiszen még azt a rengeteg követelményt is nehezen tudtam betartani. Sajnos ugyanez van a párommal is.

Az első évben nagyon csúnyán megbántott azzal,hogy más lányokhoz fordult ahelyett,hogy mellettem állt volna. Nagy szükségem volt rá és úgy éreztem,hogy hátbaszúrt engem,de aztán visszakönyörögte magát hozzám és én félredobtam a fájdalmaimat,visszafogadtam. Egy évembe telt,mire elfelejtettem azt az időszakot,beforrt a seb,de a heg ott maradt. Viszont ez már egy régi történet,nem is az a lényeg,hanem az,hogy utánna egyre több határt kezdett nekem megszabni,egyre több kérése van és egyre több korlátokat szab meg nekem,először csak félelemböl csinálta,mert amiatt aggódott,hogy talán visszaadom neki azt,amit velem csinált annó,de nekem semmi hátsó szándékom nincsen.Egy idő után rájött erre.Viszont én azt furcsállom,hogy ő sokkal bizalmatlanabb velem szemben,rengeteg követelései vannak,már barátaim sincsenek. Nagyon egyedül érzem magam :( és nem tudom mivel érdemeltem ki ezt? Én semmit nem csinálok, és már olyannyira elegem lett mostanában mindenből,a szabályokból,a kérésekből,hogy az elnyomott feszültséget már képtelen vagyok magamban tartani.Az a baj,hogy mindig azt követelte tőlem,hogy már pedig én legyek agresszívabb,álljak a sarkamra és mondjam ki amit gondolok.Én ebbe belefáradtam és már az se érdekel,ha megbántom őt.Úgy beszélek már vele,hogy fittyet hányok az érzéseire,nem érdekel egyszerűen. Kierőszakolta belőlem ezt és már negatív visszajelzéseket is kaptam tőle,hogy ezzel én őt csak el fogom marni magamtól,meg hogy csak magamat járatom le, meg hogy minden rólam szól és belefáradt abba,hogy mindig többször kell elismételnie azokat a dolgokat amiket kért tőlem,csak itt már az a probléma,hogy én már nem tudom megjegyezni ezeket. Már van egy teljes listám arról,hogy menyi mindent kér tőlem nap mint nap,hogy ne felejtsem el.

A multkor azt is felhozta,hogy nem érzi a szerelmemet,mert már mindent rá hagyok,mindenre rábólintok és így nem látja rajtam,hogy érdekelne engem bármi is,ami vele kapcsolatos. De most én ezek után mit mondjak? Még az anyámat is nehezen viseli el,lehet hogy anyu egy kicsit idegesitő tud lenni,de ő nagyon durván akart engem úgy fél éve uszítani ellene,mert nem érezte,hogy anyu kedvelte volna. Anyunak semmi baja nincs vele,csak az,hogy bunkó és nem látja,hogy ő engem tisztelne. Néha olyan is szokott lenni,hogy teljesen el akar engem szigetelni a családomtól :/ amióta együtt vagyok vele,eltávolodtam a családomtól is. Szeretem,de ezek után én nem tudom, hogy képes lennék vele úgy beszélni,mint ha rózsaszínű köd borítana el. El is mondta nekem,hogy utálja,ha rózsaszínű ködben látom őt,mert azt akarja,hogy ne legyek naív és lássak reálisan.Nekem viszont néha szükségem lenne erre a pici rózsaszínű ködre és ha egy kicsikét úgy szeretném őt látni,azonnal lerombolja egy egy durvább megjegyzéssel. :/ Azt látom ebből az egészből,hogy ő ebből merít önbizalmat,ha másokat lenyom..látom hogy fejlődik a kapcsolatunkban,azt csinál amit szeretne és jó neki,sok önbizalma van,de közben velem pont az ellenkezője történik,nem csinálhatok nagyon semmit,kevés önbizalmam van stb..és emiatt is ki szokott akadni,azt mondja h ő engem nem igy ismert meg és azt szeretné,ha megint tele lennék önbizalommal és mosolyognék.Le is fogytam a sok stressztől és hullik a hajam :/ és ehhez is néha tesz megjegyzéseket,hogy régebben milyen szép kerek melleim voltak és mennyire meg voltam magammal elégedve,nem érti miért vagyok csöndes és hogy miért lettem komoly és ha pár ismerősünkkel kicsit többet beszélgetek vagy elkezdek valaki mással valamin nevetni,azt mindjárt rossz néven veszi.Hogy oldjam meg ezt a nehéz helyzetet? Örülnék,ha valaki tudna nekem segíteni, nagy szükségem lenne most rá,mert nem tudom hol rontom el.Már többször is beszélgettünk erről,és ő úgy látja hogy ide kompromisszumok kellenek vagy szünet,hogy rendbe rakjam a káoszt a fejemben,mert hogy látja,hogy sok nekem,de nem tudja hogy mit tehetne,azt mondja hogy szeretne nekem segíteni,de nem látja,hogy engem érdekelne ez. Kérdez mindig,hogy mi a baj és azt mondta már a multkor,hogy nincs energiája megint megkérdezni,mert tudja hogy úgy sem felelek neki. DE én felelek,csak ő nem érti meg mi a gondd.Ő azt hiszi,hogy ő a Mr. Tökéletesség,de ha én valamit jobban tudok,vagy egy szimpla számítógépes játékban legyőzöm,már behisztizik és nincs kedve hozzám,órákig kell neki könyörögni és addig nem beszél velem,amíg bocsánatot nem kérek.Évente egyszer ha történik velem ilyen,hogy valamiben jobb vagyok nála és ez van belőle,annyiszor annyi mindenben lealáz és mégis megdicsérem a sikeréért,mert nekem ez nem versengés,viszont ha valamiben jó vagyok vagy sikereket érek el..az már annyira nem tetszik neki,sőt van hogy meg is sértődik rám :/ Én már megszokásból is minden nap mindenért bocsánatot kérek tőle,mert mindig valamit elrontok és az is idegesíti,ha bocsánatot kérek tőle.Lehet,hogy komoly baj van velem? Mik azok a hibák,amiket elkövetek?Változtatni akarok,nekem ez így nagyon nehéz :(

Előre is köszönöm a válaszokat.



2014. ápr. 17. 16:28
1 2
 11/12 anonim ***** válasza:
Szerintem se vesz téged ember számba. Egy kapcsolat nem a másik birtoklásáról szól, hanem a kölcsönös oda figyelésről és a tiszteletről. Ha az én párom ilyeneket mondott volna nekem akkor egyből lapátra is tettem volna. Jobb, ha kilépsz ebből a megaláztatásból, utána pedig újra vissza fogsz önmagadhoz találni.
2014. ápr. 20. 06:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/12 anonim ***** válasza:
Át tudom érezni a lelki terrort, volt részem benne durván fél éven keresztül. :s (28/F)
2014. ápr. 20. 10:02
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!