Az anyukája neki az igazán fontos? (lent kifejtem)

simon and garfunkel mrs robinson

retafdog

könyörgöm...azaz anyja...egyáltalán nemis értem, hogy hogyan lehetsz féltékeny az anyjára.

lehet megvan rá az oka h miért szereti ennyire az anyját. ebbe te ne szóljál bele, mert komoly vitákat fog szólni a dolog.

Sajnos, azt nehéz megmondani, hogy mit tegyél, ellenben azt elmondom, hogy mit NE tegyél.

Soha ne kényszerítsd, hogy válasszon közted vagy az anyja között, mert az utóbbit fogja választani...

Szia! Én vagyok az megint, akire írtad, hogy mindenbe beletrafált :)

Hát igen, mondhatom tipikus... Nagyon nem tudsz mit tenni, ez az anya olyan majomszeretettel nevelte a gyerekét, hogy ebből kihúzni a srácot nem lehet. Amikor majd otthagyod, és a következő is otthagyja, aztán a következő is, és 40 évesen ott lesz egyedül az anyjával, akkor majd rájön. De lehet, hogy akkor sem.

Sajnos ebből csak akkor lehet kijönni, ha az ember belátja, hogy az anyja valójában nem szereti. Ugyanis az, hogy ki akarom sajátítani a gyerekemet, az nem szeretet. Úgy nevelte, hogy mindenki rossz, az egész világ rossz kisfiam, de anyu mindig itt lesz neked! Anyu majd mindent megold, mert anyu szeret!

Olyan is van, amikor négyszemközt tömik a gyerek fejét, hogy "ugye tudod fiam, hogy soha senki nem fog úgy szeretni, mint én?" és hasonlók...

Mint pszichológus azt mondom, hogy ha önszántából eljön hozzám valaki, hogy ez a gondja az anyjával, akkor semmi gond, simán tudok segíteni. Ha viszont jó neki így ahogy van, akkor bármit mondhatsz neki, úgyis csak rossz leszel. Mint magánember azt mondom, gondold végig, hogy akarsz-e örök második lenni mindenben? Soha semmit nem fogsz tudni olyan jól csinálni, mint anyukája... se főzni, se takarítani, se semmit sem.

Volt olyan esetem (szerintem több is volt, de egyszer vallotta be konkrétan) hogy az anya lefeküdt a fiával... Ez sem annyira ritka, bár persze ez a kisebb arány.

Ha gondolod írj privátban.

Szép estét!