Párkapcsolati tanács. Kit válasszak? Komoly dilemma.

Adott egy lány (22), akivel közel 8 hónapja együtt vagyok. Már az elején kicsit fura volt, és olyan érzésem van, hogy azért jöttem össze vele, hogy egy azelőtti, nagy érzelmi csalódásomat kiheverjem (még ha nem is tudatosan jöttem vele össze ezért). Jól megvoltunk, szerettem a személyiségét, és a külsejét is, de nem mondhatnám, hogy nagyon utánanéznék az utcán. Szóval ez inkább egy olyan kapcsolatnak indult, ahol a személyisége miatt szeretem, és nem a külseje miatt. Azt meg kell említeni, hogy igazság szerint semmi közös nincsen bennünk, nem is volt, nem hasonlítunk egymásra. És ez idővel egyre inkább megjelent. Egyetemre jár, de ha teljesen őszintén kell fogalmazzak, nem mondanám, hogy túl okos lenne. Engem nagyon sok dolog érdekel, olvasok is sokat. Nagyon érdekel a politika és a történelem, de alapjáraton természettudósnak tanulok. És ezekről nem tudunk beszélgetni, mert általában veszekedés a vége, mivel frusztrálja, hogy nem tud érdemben hozzászólni, és "utálja" a pártválasztásomat, de persze észérvekkel nem tud ellene érvelni. Minden ilyen összekapás azt sugallja, hogy mit keresünk mi egymásban. És már szinte minden területen, úgy veszem észre, hogy mindent jobban szeretne tudni nálam, és már nem is nagyon szoktam ellenkezni vele, mert amikor bebizonyosodik az igazam, akkor az már nekem kellemetlen. És emiatt a legapróbb dolgon is képes ellenkezni velem, hogy ezt így kell, és nem úgy.

Viszont itt van egy másik lány, akivel nem olyan rég ismerkedtem meg tök véletlenül, és a múltkor elmentünk beszélgetni. A találkozásunk 11 órán át tartott, és túlzás nélkül állíthatom, hogy nem telt el fél perc anélkül, hogy ne beszéltünk volna. Vele rettentő sok dologban hasonlítunk, szinte nincs olyan, amiben nem, nagyon megértjük egymást, és a világ-, politikai nézetünk is passzol, emiatt nagyon sokat tudunk beszélgetni erről is. Nagyon határozott, ambíciókkal teli, intelligens lány. Még ugyanazokat a 2. Világháborús politikai könyveket is olvasta, amiket én. Amin a szívén, az a száján, minden helyzetben feltalálja magát, és bárhol megáll a saját lábán: már 16 éves kora óta dolgozik, mert nem akar függni anyagilag a szüleitől (most 24 éves).

Én imádok sportolni, és ő is: most is azt várom, mikor ír vissza, hogy melyik nap jó neki a kirándulás.

Nem tudnak egymásról, és nem is szeretnék semmi ilyesmit művelni senki háta mögött: úgy gondolom, hogy pár napon belül döntést kell hoznom. 22 éves vagyok egyébként.

Köszi, aki elolvasta.