Kinek van igaza, a barátomnak vagy nekem? Mit tegyek? 17/L

Előre szólok, hogy hosszú lesz. Tehát ott kezdjük az egészet, hogy a barátommal nem sokban értünk egyet, viselkedésben is különbözünk, de ettől függetlenül nagyon szeretjük egymást, féléve vagyunk együtt. Osztálytársak vagyunk, de osztályon belül annyira nem vagyunk sokat együtt, mert más-más csoportba tartozunk (nyelvi csoport). Nekem is, és neki is meg van a saját baráti köre. Nem túlzok, de egy azaz EGY napja lett jóban az én "baráti körömmel". Előtte mentek a kibeszélések, hogy ki mennyire szánalmas/nyomorék. Egyszerűen borzasztók, nem is vagyok jóban velük, csak felszínes kapcsolat. Osztályból egy pár jó lelkű ember van . Soha nem éreztem, hogy hozzájuk tartoznék. A probléma itt kezdődik, hogy elmenne velük nyaralni, amikor tudja, hogy én nem szeretnék. Eddig azt mondta, hogy nem megy ha nem szeretném, most meg már azonnal igen. A legidegesítőbb, hogy mindenben én engedek. Pl.: elnézem hogy a barátom kb 2 hetente eljár inni vagy szórakozni, mert én egyáltalán nem iszom, nem így lettem nevelve, és ami itt megy az nekem már sok. Tudja hogy mennyire zavar, mégse vesz vissza. Bulizni se szeretek, mert a társadalom nagy része (tinik) szánalomra méltók. Legtöbb drogos, analfabéta, alkoholista. Tisztelet a kivételnek! Nagyon megválogatom a barátaimat, ezért van csak 1-2 igaz barátom. A másik a fű, régebben a füvezett de mindig felhozza, hogy a kedvemért lemondott róla, mintha akkora dolog lenne, pedig az a normális ha valaki nem csinálja. Azt is mondtam neki, ha ekkora érvágás, akkor tessék füvezzen megint. Az fáj a legjobban, hogy MINDIG én engedek, ő még egyszer nem mondta, hogy ha nem szeretném akkor nem csinálja ezt, meg azt. Most meg fontosabbak neki az egynapos barátai, akiket valójában nem is ismer, mert a legtöbb úgy használja ki az embert ahogy tudja, és akkor beszéli ki , amikor lehetőség van rá. Romlott ez a társadalom, a normálisabbak szenvednek akik nem buliznak, füveznek és isznak. És azért is nem akarom, hogy velük menjen, mert ott csak piálás lenne, barátom meg nem tudja hol a határ, és azok a lányok se, akinek barátja van már az is rég megcsalta. Nem akarom, hogy valami idióta p*csa rámásszon, csak azért mert én nem vagyok ott, és minek is lennék?! Kívülálló vagyok a sok részeg között, nekem ez nem szórakozás. Egyáltalán nem vagyok otthonülős, szeretek kimozdulni, de akkor már étterembe, vagy moziban megyünk barátnőmmel/barátommal. Komolyan mondom, rosszul vagyok ettől a mértéktelen piálástól, mégis elfogadom, mert szeretem a barátom. Ennyi áldozatot ő is hozhatna értem, hogy nem megy el olyanokkal nyaralni akiket szinte nem is ismer, nem? Már most azt mondja, hogy ugyanolyan fontosak vagyunk neki.. Az úgy jó. Tehát ennyi lenni. Köszönöm, hogy ha valaki egyáltalán elolvassa. A főkérdés pedig, hogy mi lenne a helyes megoldás?