Ez nagyon nem az én tanévem. Mit tegyek? Tényleg csak egy hisztis kis p* vagyok? 18/L

Azzal kezdődött, hogy kilencedikben fogyni akartam, de a családom, barátaim kicikiztek miatta. Egyedül anya támogatott mindenben, más belémkötött ahol tudott ( Miért nem eszel sütit/rendesen? Egyél! Lement a melled, te szegény..., Van fogalmad róla mennyibe kerül a kondibérlet/ nyúltáp amit eszel?) Szép lassan elment a maradék önbzalmam is, beleestem az anorexiába, majd a bulímiába. Elment a menzeszem, 2 évig nem volt normális párkapcsolatom, mert ezt titkoltam, és emiatt frusztrált és ideges voltam. Hiába lett normál súlyom a menzeszem elment. A jegyeim szép lassan romlottak, bár annyira nem volt szégyenkeznivalóm ( A tanárok elintéztek, egy "intelligens, de a reál tantárgyakhoz tehetségtelen " mondattal. Tavaly év elején jöttem össze a mostani pasimmal. Sosem találkoztam még olyasvalakivel, aki elfogadott, támogatott, és leste minden kérésemet. Dicsért , hogy szép vagyok, szeret. Vele nem lehetett összeveszni. Nyáron letettem az infót, amit ötös lett, de anyum szerint szar. ( nála a jó 90%nál kezdődik) . Időközben a barátomnak lett munkája, én meg angoltanárhoz kezdtem el járni. A baj ott kezdődött, hogy ő négykor végzett és én 5ig voltam tanárnál,amit ő zokon vett, hogy nem várok rá, és nem találkozunk azonnal. Azt is zokon vette, hogy egy barátnőmmel együtt töltöttem 1-2 órát, mielőtt hazautazott volna Szlovákiába, és őt nem hívtam meg. Alapvetően egy figyelmes, türelmes, érzékeny, intelligens , számomra "szexis" , rugalmas ember, akivel nagyjából hasoníltunk, aki egyenrangúnak kezel. Két nagy baj van vele: van egy "haénnemértekhozzáakkorhülyeség" mentalitása, illetve nincsen hobbija, barátai, úgy különösebb célja, vágya ( gondolok itt lakásra, kocsira, diplomára, ) , ami nem is lenne baj, hiszen még fiatal, de minden szabadidejét velem akarja tölteni. Esténként aludjak ott, hétvégente kiránduljunk, délutánonként lógjunk együtt...múltkor azért nem állt szóba velem, mert délelőtt találkoztam pár barátommal, és közösen elintéztünk valamit, aztán segítettem egyiküknek szülinapi ajándékot választani. Délután azt mondta, hogy inkább neki szóltam volna, ha már a városban voltam. Nyelvvizsgáztam tavasszal, örült, támogatott, megölelt, ajándékot vett nekem, de zokon vette , ha tanárhoz mentem, pedig vele is lehettem volna. Nekem egész eddig fontos volt a kémia , mert tovább akartam vinni, de idén új tanárt kaptunk. Nem vagyok pedálgép, de igyekeztem a kedvében járni, mert utálom, nem bírom elviselni, ha rámszállnak. A tanáromnak van egy lekezelő stílusa, folyton cseszegetett, ami nála a "kedvelést" jelenti. Lassan elment a kedvem a tantárgytól, nem tanultam, mindenből rontottam , 2 tárgyból bukásra állok, meghíztam , a barátomat szinte már látni sem bírom ( egyrészt dühös vagyok rá, mert nem látja mennyire szét vagyok csúszva , és magamra is mert úgy érzem, hogy nem tudok neki megfelelni együttlét szempontjából), suliban elsírom magam , akár órán is, elkalandozok , nem érdekel a tanulás, visszajött a buliímiám, a állóképességem , az erőnlétem romlott( sokat mozgok , sportos vagyok, és ezt eleve kudarcnak élem meg ), nem olvastam könyveket, pedig szeretek olvasni. Éjjelente felébredek , napi 5-6-7 órát alszom, nem tornászom, nem tanulok, nem találkozok senkivel, csak eszem eszem és eszem... A barátom nagyon ki tud hozni a sodromból, amikor ő szabin van, én meg vagy kondiban, vagy tanárnál, vagy fakultációs órán a suliban kb 4ig, ő meg rámír , hogy egész nap unatkozott, hiányzom neki és találkozni akar velem. Én kur*ára nem !!!