Ez nagyon nem az én tanévem. Mit tegyek? Tényleg csak egy hisztis kis p* vagyok? 18/L

Anyum nem az anorexiámat támogatta. elkezdett egészségesebb ételeket venni, főzni rám , beiratott konditerembe, ha látta hogy fogytam, elvitt vásárolni. Apum volt az ,aki beszólt azért, hogy minek fogyózól lóg rajtad a ruha, most lehet venni újakat...mintha nem lenne elég bajom. Délutánok így kezdődtek : Szia apa, megjöttem ! Nem vagyok éhes? Mikor eszel rendesen? Már megint konditerembe mész? Szólj rá anyádra hogy főzzön valami ehetőt ne ilyen drága izetlen bio izéket..." Nagynéném: Lementek a melleid? Szegénykém...tiszta beesett az arcod, hízzál már , csak egy falat sütit egyél , olyan rossz lehet neked, úgy sajnállak. Mamánál is : egyél ,egyél ,egyél .... sovány vagy, nem tetszel , hízzál meg. ÉS EZUTÁN LETTEM ANOREXIÁS!!!!

És még az is hozzátartozik, h itthon csak dühöngök, nem lehet szólni hozzám, anyámnak, apámnak nekimegyek fizikailag, hazudok anyának, rombolok a lakásban, múltkor a konyhában mindent ami a kezem ügyében volt földhöz vágtam, könyvespolcnyi könyveket szórtam ki, amit anya csak tehetetlenül nézett. Aztán amikor kidühöngöm magam, akkor meg elvárom, h úgy csináljanak a szüleim, mintha nem történt volna semmi. Magán tanárhoz, konditerembe járhatok, kajában szinte mindent megvesznek/teljes kiörlésű, gyakran norbi termékek/. A barátommal való nyaralás gondolatát sem ellenezte anyum. Mivel én ugye nem keresek még a barátomra is szokott úgy gondolni anya, h ha megyek hozzá, akkor neki vesz valami olyat amit szeret ő. Márkás /adidas,puma, misso,mayo chix/ szabadidőruhákat,cipőket, ruhákat vehetek magamnak. Múlt szombaton 17 ezerért vettem ruhát, anya odaadta a bankkártyáját, de nem lehetett fizetni vele, ezért apát küldtem be a boltba kifizetni őket....nem beszéltem meg velük, h egyáltalán telik-e rá. Anyának mindig apára panaszkodom, h miért nem támogatja /fizeti ugyan/ a magántanárt, a kondit, az egészséges étrendemet. Bár látom, h ők magukra alig v. szinte nem is költenek, mert azért olyan jól nem állunk anyagilag. Anya szerint nem kéne apától v. akár tőle is elvárnom, h csak akkor és olyat mondjanak ami nekem tetszik. Anya szerint neki csak minimális elvárásai vannak velem szemben. Pl.ne neki kelljen mindig a dolgaimat elpakolni utánam a lakásban, ha egy héten 6 nap teljes kiörlésű termékeket eszem csak, meg kondiba, zumbára járok, akkor a hetedig nap egy óra alatt ne faljam fel a lakásban az összes többi kaját, amit addig szemét kajának tartottam és a családomat szapulom amiatt, h esetleg ők meg megkínálnak egy szelet sütivel.A tanulást várná el tőlem még, de azt mondja, h azért, mert ha hetekig nem tanulok, akkor meg a doga miatt vagyok stresszes és ezt nem tudja elnézni. Kben meg szinte minden nap hisztizek, kiabálok velük, nyavajgok azon, h milyen szar életem van és mennyire nem akarok élni, mert azt szoktam mondani mindig anyának, h én akkor érzem magam jól, ha szar az életem. Erre újabban már azt mondja, h akkor azt rendezzem magammal, ne tudassam azt a körülöttem lévőkkel, h én milyen szarul érzem magam. Múltkor is dühömben belevagdostam a hajamba, máskor gyufával akartam felgyújtani, anya oltotta el, mert már égett is kicsit, késsel akartam sokszor vagdosni magam, vagy éppen kiugrani, amitől ők fogtak le...akkor haraptam,rúgtam. A lakást akkor szoktam felzabálni, ha anya nincs itthon, akkor persze kondiba nem megyek aznap, mert kben szinte minden nap járok, ahova elég gyakran apa szokott elvinni kocsival, ha későn indulok. A zabálást persze észreveszi anya amikor hazajön /bár gyakran eltüntetem a nyomokat én vagy apa, h ne csináljon cirkuszt belőle anya/. Illetve azzal akar megbüntetni érte, h nem mehetek 1-2 hétig kondiba, nem tornázhatok itthon. De ez engem nem nagyon érdekel, mert akkor is elmegyek, max apa mellém áll anya ellen és összevesznek ők, h apa szerint nem ez a megoldás. Itthon nem csinálok semmit, csak tévézek és gépezek. A barátommal lassan másfél éve vagyok együtt, de abból kb egy éve már anyának minden rossznak elmondom szinte minden nap órákon keresztül. Mert én úgy gondolom, hogy hogy képzeli a barátom h nekem nincs más dolgom, mint vele találkozgatni, meg ha vasárnap délután együtt vagyunk és hétfőn már azt írja nekem, h hiányzom neki. Minek irogat ilyeneket. Anya szerint persze ez inkább kedves dolog, és ha hétközben nem találkozom vele vagy már hétvégén sem nagyon, mert azt mondom, h tanulnom kell azzal nem is lenne gond /mindig azt mondom, h tanulnom kell, mert arra nem tud mit mondani/, csak éppen ez hazugság a részemről, mert nem tanulok, hanem tv-t nézek, gépezek, tornázom. Aztán mivel nem tanulok szarok a jegyeim, ezért meg a barátomat hibáztatom, mert szeretne velem lenni.Most pénteken is zabáltam, anya nem volt itthon, meg volt beszélve a barátommal, h találkozunk. Erre nem mentem el, anya hívott/ mert dolgozott/ azt hazudtam neki, h már indulok és nem is zabáltam...aztán kikapcsoltam a telót, és nem tud elérni a fiú. Anya most mondta, h ezt a szemét hazudós viselkedésemet már nem veszi be a gyomra. Őneki is hazudtam, a fiú meg mindenféle veszekedéses előzmény nélkül 2 napja nem tud rólam, h nem valami baj történt-e velem.

Addig minden este szoktunk beszélni. Aki a környezetemben van mindenkire dühös vagyok és anyának szoktam őket szidni, h miattuk vagyok ebben a szar helyzetben már 4 éve. Mert ők nem támogatták és nem ismerték el, h én lefogytam.