Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ilyen hogy történhetett meg?
Megismertem egy lányt, aki már az elejétől kezdve nagyon tetszett nekem, de mivel volt párja, tiszteletben tartottam és nem "nyomultam". Összebarátkoztunk, ezért felvetődött hogy találkozunk. Mivel okos, értelmes lány benyomását keltette, azt gondoltam persze miért ne, jó dolog új barátokat szerezni. Nagyon jól elvoltunk, sokat nevettünk, hazament és azt gondoltam rendben majd valamikor beszélünk. Pár napra rá írta, hogy nem érdekli hogy van barátja, én nagyon tetszem neki (hitetlenkedve fogadtam hozzáteszem) és próbáljuk meg. Féltem, mert úgy nem akartam belemenni hogy barátja van, ezért arra kértem hogy a lehető legrövidebb időn belül zárja le a kapcsolatukat. Megígérte, és úgy jó 3 héttel a megismerkedésünk után meg is tette. Ez volt múlt hét csütörtökön. Nagyon boldog voltam! Erre derült égből villámcsapásként ért a dolog, hogy szombaton tulajdonképpen sms-ben közölte velem, hogy meggondolta magát.
Most komolyan, sok meredek sztorit hallottam már, de ez mi. Ilyet hogy lehet. És én meg most kb 3 napja azt sem tudom hogy mi van, mintha fejbe vágtak volna. Pedig pénteken annyira rendben lévőnek tűnt minden, közös program csókok stb.
Csak tényleg a véleményeteket had kérjem mert teljesen kész vagyok.
21/f
válasza: válasza: válasza:Megint beszéltem vele, mert visszaírt.. Azt mondta nem mérte fel mennyire szereti a barátját valójában, csak most hogy már nincsenek együtt. Most mit írjak erre, de most sem személyesen, neeeem. Nem érzett irántam semmi, körülbelül arra voltam jó hogy szakítani tudjon vele, megmutatván neki hogy képes rá. Most pedig majd szépen újra összejönnek. Nekem meg készülnöm kellene egy fontos vizsgámra, de nem tudok koncentrálni mert 1000 darabra estem szét. Nem hiszem el hogy ilyenek az emberek, miért kell hitegetni valakit, aki ráadásul még el is mondja mennyire fontos lenne ez neki.. Nem értem őszintén.
Annyira elhittem tényleg, nagyon nagyon nehezen nyílok meg bárkinek is, akinek mégis azt csak úgy teszem ha biztos vagyok benne. Azt hittem egészen eddig hogy nincs ember aki e téren "át tudna verni"
Egyszerűen egyszerre vagyok úgy hogy semmi erőm még felállni se és úgy hogy porrá zúznék mindent.
Kezdem azt hinni hogy igaz a megállapítás: 2 féle ember van, az egyik győztesnek születik, a másik pedig örökösen vereségre van ítélve. Én ez utóbbiba estem bele
válasza:Gondolj arra, h jobb, h nem jöttetek össze! Sovány vígasz, de tényleg. Csak megszívnád vele és egyértelműén látszik, h csak kihasználna. Látta rajtad, h egyet fütyül, megkaphat. De kelleni meg nem kellesz igazán.
Próbálj meg nem foglalkozni vele. És tanulj! (Nekem is kell, azért logok itt..... :/ )
Próbálok csak folyton az van bennem, hogy miért kellett ezt. De nem is én nyomultam rá, hanem ő kezdte el ezt az egészet, én bár tetszett de csak barátként tekintettem rá.
Azt gondolom, hogy változnom kell. Változnom kell mert ma ezzel a viselkedéssel semmit sem érhetek el. Úgy tűnik a mai kor lányainak az kell hogy megcsalják őket (mert igen volt ez is a másik gyerek részéről), sokszor gúnyolják, bunkók legyenek velük..
Kérem szépen ezt a legegyszerűbb, csak franc a formámat hogy én ezt nem tudom megtenni.
válasza:Nem is tudnék ilyen lenni, tudom..
De nem bírom felfogni hogy lehet olyan emberhez visszamenni aki ezeket tette vele.
Nekem sosem lesz senkim, én csak erre vagyok jó. Tudom hogy most olyan vagyok mint egy hisztis tinilány, de megdöglök úgy fáj. Le fel járkálok nem bírok megülni egy helyben
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!