Hogyan dolgozzam fel hogy örökre egyedül maradhatok?

Mélypont. Ennyit tudok írni.

Röviden az történt hogy szerelmes voltam egy tőlem 10 évvel idősebb férfibe akinek volt felesége (köztük szintén volt egy kicsit jelentősebb korkülönbség a nő javára).

Mivel felesége volt így csak plátói volt a dolog. Egy munkahelyen dolgoztunk, gyakran beszélgettünk, ekkor mesélte el hogy nagyon régóta vágyik a gyerekre de a felesége karrierista és nem akar szülni nekik, pedig már ideje lenne mert benne van a korban.

Egy ideig így dolgoztunk egymás mellett, csak beszélgettünk szünetekben, egyszer viszont jött egy céges buli amin felkért táncolni.

Nagyon boldog voltam és remegtem az örömtől, szerintem megérezte hogy vonzódom hozzá, és megcsókolt. Nem lett semmi több. Akkor voltam életemben a legboldogabb..na hogy tényleg rövidre fogjam:

később elvált a feleségétöl és rá egy félévre elhívott egy közös nyaralásra mert addigra összemelegedtünk, és időközben kiderült hogy én sem szülhetek gyereket neki mert k....ra meddő vagyok.

Elhagyott és kiderült hogy több vasat tartott a tűzben mellettem. Fel is csinált egy 19 éves lányt, aki most terhes tőle.

Elmentem a munkahelyről, el is költöztem Pestről vissza a szüleimhez, most mélyponton vagyok kicsit de már van új állásom. Gyakran járok bulizni de sohasem tudom elmesélni másoknak hogy ez a gondolat hogy egyedül hagytak és egyedül maradhatok felőröl belülről.

Valaki hasonló cípőben?