Szerintetek belefér egy jól működő kapcsolatba, hogy a felek tudják egymás FB és e-mail postafiók jelszavait? 26N

Én egyszer a barátomnak megadtam..nem ment rá fel,én csak bizonyitani akartam hogy nem titkolok előle semmit.

Egyszer bevallotta hogy felnézett és meg is bánta,elnézést kért,mert kicsit bizonytalan lett.

Persze ezért nem haragudtam meg,hiszen én adtam neki oda.

Szóval megbizik bennem,nem járt fel az oldalamra,de azóta változtattam minden cimemen jelszavat,szóval igy mégúgy semmi értelme,de többet én sem fogom oda adni senkinek.

Ami az enyém,legyen egy kis magánügyem is,nem kell mindig egymás után áskálódni..szerintem.

#10

Nem hinném, hogy attól függne, szereti-e az ember a másikat vagy sem, hogy mennyi mindent tud róla...

Bár én sem adom meg a jelszavaimat és a barátoméi sem érdekelnek, de általában tudom, kikkel miről beszélget ott, mivel alig használja az oldalt bármire is, én meg csak húgommal szoktam baromságokról chatelni amiről ő is tud szóval nagyjából nincs is nagyon mit "rejtegetnünk" egymás elől. Ettől függetlenül feleslegesnek tartom direkt megadni a jelszavainkat egymásnak... Amúgy automatikusan bejelentkezik a gépem minden weboldalra illetve mindig megjegyeztetem a jelszavaimat szóval ha nagyon kíváncsi lenne, ő meg tudna nézni szinte bármit amikor épp használja a gépemet pár percre - nem izgatna, de ezt olyan dedós dolognak érzem, hogy direkt odaáll az ember a másik elé, hogy "adjad már meg a jelszavaidat, tudni akarom őket"...

Közel 9 éve vagyunk együtt a férjemmel, nem lépünk félre, hűségesek vagyunk teljes mértékben a másikhoz, viszont egyikünk sem tudja a másikunk jelszavait és nem is akarjuk tudni. Ha valakiben bízom, akkor bízom.

Ha már tudni akarja az ember a másik jelszavát, az számomra azt jelenti, hogy nem bízik bennem és ellenőrizgetni akar. Amúgy nyilván, ha az ember félre akar lépni, akkor meg is fogja tenni és ha még FB-n is éli a mellékes életét, meddig tart az üzeneteket kitörölni vagy megbeszélni, hogy mikor beszéljenek és mikor nem? Hát, semeddig.:) Vagy megoldják máshol és máshogy.

Természetesen belefér.

El sem tudok rá képzelni semmiféle okot, amiért a férjem ne tudhatná a jelszavaimat. Mondjuk ahhoz, hogy megadtuk egymásnak az összes jelszót, nem a kíváncsiság vezetett. Annak idején nem volt net egyikünk telefonján sem és volt, hogy sokáig dolgoztunk, sokszor vettünk, eladtunk, csereberéltünk a neten, praktikusnak találtuk, hogy ha valamelyikünk nincs otthon és fontosabb üzenetet vár, csak megkéri a másikunkat, hogy lépjen be és olvassa el, esetleg válaszolja ezt és ezt.

Aztán ez így is maradt már több éve, de nincs belőle semmi gond, a másik kérése nélkül soha nem lépünk be, nem olvasunk el semmit.

Szerintem régen rossz, ha egy kapcsolatban úgy kell védeni a másiktól a privát szféránkat, hogy "jaj, nehogy megtudja a jelszavamat". Igazán jól működő kapcsolatban nem kellenek a zárt ajtók, hanem magunktól is tudjuk, mikor meddig mehetünk el.

Mondjuk a másik része ennek az, hogy mi soha nem is követeltük a másik jelszavát sehova, önként adtuk meg egymásnak.